Sosem volt klasszikus értelemben vett gyerekkorom, amit a gondtalanság, jelenben élés és a naiv örömelv fogalmaival lehet körülírni, így abban a – nevezzük úgy – „időszakban”, amit felnőtté válásom előtt éltem, rögtön három fogadalmat is tettem. Kettő egészen megfogható volt, kamasz koromban fogalmaztam meg őket. Elhatároztam, hogy sosem megyek férjhez, és nem lesz gyerekem. Képtelenségnek… Bővebben »
Régen szerettem a szertornát. Úgy igazából. Nem csak nézni, hanem csinálni is. Az iskolámban külön edzésre is jártam; azonban egy nap az egész osztály előtt leestem a korlátról. Rosszul érkeztem és kiment a bokám, valamint eltörtem a csuklóm. Utána mindig összesúgtak mögöttem… Soha többet nem érintettem meg tornaszert. Ami a legdühítőbb volt az egészben az… Bővebben »
Fogta magát az addig konyhatündérként számon tartott nagyanyám, úgy a negyvenes éveiben, és földhöz vágta a fakanalat. „Na, most aztán már soha többet nem főzök semmit!”- és elvonult egy kis sziesztára. Bővérmérsékletű nagyapám az ajtót becsapta, és konstatálta: újabb bóna „Feli” életében. Talán, ha Máriának, Erzsébetnek, Margitnak születik, másként történt volna, de ő „Felicitásként” látta… Bővebben »
Mersz-e bátor lenni? – kérdezed és én elgondolkozom rajta, hogy merek-e vajon bátor lenni. 45 évesen túl vagyok sok olyan helyzeten, amikor bátornak kellett lenni. Amikor fel sem merült bennem, hogy lehetne gyávának is maradni. Nem volt más út előttem, mennem kellett arra, amiről később, utólag az derült ki, hogy arra a bátrak mentek. Érdekes,… Bővebben »
– Olvasd a táblát! – hangzott el jó hangosan, hogy beleremegett a rendelő. Szinte ítéletként éltem meg akkor, hiszen csak egy kérdésem volt. – Bocsánat, milyen táblát? – Hogy-hogy milyen táblát?! Ezt! – és a szinte számomra akkor láthatatlan sötét alak felhőként menetelt kopogós cipőjében elém, valahova messze, és megkopogtatta az ismeretlent. Várt. Hosszan hagyott… Bővebben »
Gyerekkoromban sok indiános történetet olvastam. Szerettem volna én is olyan lenni, olyan bátor és rettenthetetlen, mint az indián harcosok, akik rezzenéstelen arccal viselték a legszörnyűbb kínzásokat is, el nem árulva a fájdalmukat, és még haldokolva is megvetően gúnyolták a kínzóikat… de nem voltam. Néha megpróbáltam dacolni és összeszorított szájjal csakazértsem, nem és nem sírni és… Bővebben »
Képzeld csak, ezek a nagyszerű Terézanyuk ismét jó kis témát dobtak fel: írjunk a bátorságról. Persze nem csak úgy általában, hanem csakis a saját bátorságunkról. Ahogy két éve egy másik téma, ez is rögtön kicsit gyomron talált. És tudod miért? Hát azért, mert már oly sokszor hallottam életemben, hogy milyen bátor vagyok és gondoltam, miért… Bővebben »
Meghirdetése óta vonz a pályázat, mégis az utolsó pillanatig gondolkodtam, írjak-e magamról, korlátaimról, azok átlépéséről. Bátortalan voltam abban, hogy a bátorságomról írjak. Most ezt a korlátomat is át kellett lépnem. Innen, a korlát másik oldaláról visszanézve úgy tűnik, vastag cölöpöket látok, mélyen a földbe verve. Közöttük kacskaringós utak vezetnek idáig, ahol most állok. A cölöpök… Bővebben »
Csak ülök, meredek magam elé. Egyszer csak a könnyek is megjelennek, kibuggyannak, folynak lefelé az arcomon. És csak folynak, folynak, vég nélkül. Megint nem sikerült. Megint nem sikerült szeretkeznem a párommal. Ahogy közeledett felém, én összehúzódtam. A félelem teljesen megbénított. Addig vágytam rá, de amint éreztem, hogy az ágyéka a hüvelyemhez közelít, lábaim összecsukódtak, kezeim… Bővebben »
