„Mindig álmodoztam, hogy írni fogok. Írni könyvet, mesekönyvet, bármit és bármiről ami megjeleníti a mindennapokat és az életet. Most is írnék, de a kislányom és a férjem egyszerre követelik a vacsorát és persze mindenki másra vágyik, de azt nem kérdezik és nem tudják, hogy én mit szeretnék. Gyorsan tálalom a vacsorát és bízom benne, hogy… Bővebben »
Azt kérded tőlem, miért dolgozom, én pedig egyre azon tűnődöm, vajon feltennéd-e ezt a kérdést ugyanígy a férfiaknak is. Aztán rájövök, hogy az ő esetükben éppen fordított előjellel lenne mindez adekvát. Odamehetnél az útfelbontásnál a gödör szélén unottan a lapátjára támaszkodó melóshoz, a kocsmában a langyosodó sörébe bámuló gyűrött úrhoz, vagy az egyetemről kihullott, otthon… Bővebben »
Kiút a szülés utáni depresszióból Gyerekkoromban az egyik kedvenc filmem a Híd a Kwai Folyón volt. Nem éppen egy Büszkeség és balítélet, de a filmes ízlésemet apám formálta. Semmi romantikus, ellenben minden, aminek volt valamilyen filmtörténeti értéke. A Híd a Kwai folyón második világháborús, japán fogságba esett amerikai katonákról szól. A fogolytábor jelszava: Tegyen boldoggá… Bővebben »
Fiatal éveimben annyit dolgoztam, mint egy állat. Csak mostanában jutottam el a személyiségfejlődés magasabb fokára, ahol felismertem, hogy bőven elég, ha annyit dolgozom, mint egy ember. Biztosan sejteni lehet, hogy a sok munka eredménye majdnem üres bankszámla, na és egy ház, amit saját kezűleg építettünk, de 25 év alatt sem sikerült teljesen befejezni. Ezen felül… Bővebben »
Végre péntek! Ilyenkor csak délig dolgozok, aztán usgyi, hétvége! Szabadság! Vagy valami hasonló, mindenesetre végre olvashatok fél óráig anélkül, hogy megzavarnának. Örülök, hogy dolgozhatok. Sosem akartam, hogy eltartsanak, de néha azt kívánom, bár kapnék egy hónap szabadságot. Vagy kettőt. Szeretem a munkám, néha csak a munkahelyemen érzem, hogy megbecsülnek, vagy tartanak valamire. Bár a főnököm… Bővebben »
Anyám mesélte, hogy amikor a nyolcadikos ballagáson én mondtam a búcsúbeszédet az egész iskola előtt, keresztanyám azt mondta, hogy még sokra viszem. De csalódást okoztam nekik, mert semmire sem vittem. Csak anya vagyok. Négy fiam van. Az elsőszülött 2007-ben született, és három éves volt, amikor megszülettek iker öccsei. Tudatosan így terveztem a testvér születését, hogy… Bővebben »
1977. Születtem valamikor valamiért, de senki sem tudja, hogy miért… a szüleim hamar elváltak, édesanyám nevelt egyedül a bátyámmal együtt. Gyerekként kezelhetetlen voltam, mert állítólag apámra ütöttem, édesanyámtól egész életemben azt hallgattam, hogy milyen rossz vagyok, nem érek semmit. Mindig is rossz tanuló voltam, kamasz koromban több probléma volt velem, mint 10 gyerekkel ezért sok… Bővebben »
Édes ez a kislány, de be van oltva zene ellen. Nézem, ahogy vékonyka teste a levegővétel ritmusára mozog. – Ez fuvola kicsim! Fújd, ne szívd! Bori bólogat, kis fürtjei repkednek. Lábain csinos, ám kissé leharcolt „angol turis” csizma. Harmadik gyerkőc, nem telik újra. De kit érdekel a pénz, ha ilyen angyali kislánya lehet. Vajon milyen… Bővebben »
Már tíz perce az előszobában vagyunk. A cipő felvételével nincs nagy gond, kicsit támaszkodva, meg-megbillenve, de egyedül húzza fel. Na jó, nem fűzőst, tépőzárast. A sapkánál megkeresi az össze-varrást, – ez az -, mondja, és egy gyors mozdulattal a fejébe csapja. Igazít egy kicsit az elején, mélyen a homlokába húzza. Sál a legegyszerűbb művelet, de… Bővebben »
A hatvani FOGYATÉKKAL ÉLŐK NAPPALI INTÉZMÉNYE intézményvezetőjeként pályázok. Mi 4-en foglalkozunk az értelmi sérült fiatalokkal: Viccesek vagyunk… …és vidámak, de a célunk egy: hogy ők mindannyian boldogan töltsék nálunk mindennapjaikat!
