Ülünk a kertben. A felújítást és kertrendezést még nyögi a táj. De látom magam előtt a kis mennyországot, amit itt létrehozunk a gyerekeknek és magunknak… Ha eddig még nem hitted, hogy létezhet teljes életmódváltás, olvasd el Anikó írását! 🙂
Archív
Gulyás Brigitta: Nyári sorsforduló
Gulyás Brigitta szembenézett a diagnózissal, a rákkal, a gyógyuláshoz vezető út minden nehézségével. Gondolatai igazán tanulságosak: Amikor az ember szembesül saját végességével, akkor döbben rá igazán milyen szerencsés. Gulyás Brigitta írása.
Zorátti Adrienn: Az én sztorim
Adrienn lelkében gyermeke születése indította el a folyamatot, hogy megszabaduljon nárcisztikus férjétől. Zseniálisan érzékelteti az átmenetet, a nyomasztó érzést, közben a tudatosságot is, ahogy értelmezi az eseményeket.
Bányai Liza: Vár egy új világ…
-Nem tudom, melyiket válasszam. – Sóhajtottam keservesen, a bizonytalanságból fakadó stressz okozta remegő hangon. A nappaliból a szobámba vezető csigalépcső fordulójában gubbasztva néztem le a tévé előtt vasaló anyukámra és a mellette pakolászó élettársára, Zolira. Mobilom a kezemben szorongatva vártam apukám válaszát a neki is előadott dilemmámra. – Ez a te döntésed. Neked kell tudnod.… Bővebben »
Fábián Krisztina: Ötven
“Miért félünk a folyamatos változástól, a fényárnyék játéktól, ha egyszer nem tehetünk ellene semmit, az égvilágon semmit?” (Lévai Katalin) Jövőre ötvenéves leszek. Sok vagy kevés? Édesapámnak éppen ennyi adatott meg a földi létből, bár valószínűleg másképp képzelte; szerette volna élvezni életének munka utáni, nyugalmas szakaszát és bizonyára örömmel foglalkozott volna születendő unokáival. Nem… Bővebben »
Zádori Henrietta: Újjászületéseim
Ki vagy te valójában?- Kérdezte egy ismerősöm, a választ azóta is keresem. Talán egy hatalmas hullámvasút egyik utasa, akit születésekor ráültettek és szüntelen utazok. Ma vagyok 37 éves. Nő vagyok. Valakinek az anyja, valakinek a társa, valakinek a segítője, mentora és valakinek az ellensége. Születtem, 11 évesen. 11 éves koromig nincs emlékem, így nem tudom,… Bővebben »
Béres Edina: A(z egyedül)lét elviselhetetlen könnyűsége
Annyit kapálóztam én már a sorsom ellen, hogy netovább. Mindig, ha újabb, cipelhetetlenül nehéz cuccot dobtak le fentről, azonnal fogtam a jól bejáratott kis transzparenseimet és mentem az utcára, hogy “Héé, Te ott fenn, megint nagyon elszámítottad Magad! Tudd meg, hogy nem bírok el mindent! Méghogy Te pontosan tudod, hogy kinek milyen feladat való! Akármilyen… Bővebben »
Kunsági Raffer Gabriella: Változás, váltás, új életszakasz
Pár éve már időnként átszőtte a gondolataimat. Milyen lesz, milyen leszek én, hogy hat majd rám?! Mikor először izzadtam le a szupermarket pénztáránál sorakozva, ráfogtam a munkámra, végül is hideg konyhán dolgozom és biztos most kijőve onnan, a meleg, úgy hat rám, mint egy pohár hűtött, jeges, csilis bodzaszörpre az asztalon, aminek a melegben… Bővebben »
Tóth-Zsiga Borbála: Tavaszi trilla
Sosem volt klasszikus értelemben vett gyerekkorom, amit a gondtalanság, jelenben élés és a naiv örömelv fogalmaival lehet körülírni, így abban a – nevezzük úgy – „időszakban”, amit felnőtté válásom előtt éltem, rögtön három fogadalmat is tettem. Kettő egészen megfogható volt, kamasz koromban fogalmaztam meg őket. Elhatároztam, hogy sosem megyek férjhez, és nem lesz gyerekem. Képtelenségnek… Bővebben »
Riczu Sára: Éld meg!
Régen szerettem a szertornát. Úgy igazából. Nem csak nézni, hanem csinálni is. Az iskolámban külön edzésre is jártam; azonban egy nap az egész osztály előtt leestem a korlátról. Rosszul érkeztem és kiment a bokám, valamint eltörtem a csuklóm. Utána mindig összesúgtak mögöttem… Soha többet nem érintettem meg tornaszert. Ami a legdühítőbb volt az egészben az… Bővebben »
