Archív

Miért fontos az átgondolt feminizmus? Kérdések és válaszok egy három gyermekes, dolgozó nőtől, aki általános érvényű, fontos megállapításokkal ad kiváló összefoglalót a témáról. Dominyák Krisztina írása.

A borderline személyiségzavar főként a hangulat szélsőséges ingadozásával, önkárosító tünetekkel és kínzó érzelmi állapotokkal járó tünetegyüttes, De mi történik, ha az ember megkapja ezt a komoly diagnózist? Palkovics-Szabó Nóra elmeséli, és végtelenül hálásak vagyunk őszinteségéért, írásáért.

Változás. Felelősség. Társadalmi felelősség. Fenntartható jövő jelenkori riasztó veszélyjelzései, a babakocsit toló édesanya szemével. Aggályok és klímaváltozás. Czeglédi Rita írása.

Egy idősödő, de fiatalkori álmait megvalósítani vágyó lélek szép-szomorú számvetése. “Az idő könyörtelen, változtatnom kell, mert a hátralevőért én is felelős vagyok.”

-Nem tudom, melyiket válasszam. – Sóhajtottam keservesen, a bizonytalanságból fakadó stressz okozta remegő hangon. A nappaliból a szobámba vezető csigalépcső fordulójában gubbasztva néztem le a tévé előtt vasaló anyukámra és a mellette pakolászó élettársára, Zolira. Mobilom a kezemben szorongatva vártam apukám válaszát a neki is előadott dilemmámra. – Ez a te döntésed. Neked kell tudnod.… Bővebben »

“Miért félünk a folyamatos változástól, a fényárnyék játéktól, ha egyszer nem tehetünk ellene semmit, az égvilágon semmit?” (Lévai Katalin)     Jövőre ötvenéves leszek. Sok vagy kevés? Édesapámnak éppen ennyi adatott meg a földi létből, bár valószínűleg másképp képzelte; szerette volna élvezni életének munka utáni, nyugalmas szakaszát és bizonyára örömmel foglalkozott volna születendő unokáival. Nem… Bővebben »

Ki vagy te valójában?- Kérdezte egy ismerősöm, a választ azóta is keresem. Talán egy hatalmas hullámvasút egyik utasa, akit születésekor ráültettek és szüntelen utazok. Ma vagyok 37 éves. Nő vagyok. Valakinek az anyja, valakinek a társa, valakinek a segítője, mentora és valakinek az ellensége. Születtem, 11 évesen. 11 éves koromig nincs emlékem, így nem tudom,… Bővebben »

Annyit kapálóztam én már a sorsom ellen, hogy netovább. Mindig, ha újabb, cipelhetetlenül nehéz cuccot dobtak le fentről, azonnal fogtam a jól bejáratott kis transzparenseimet és mentem az utcára, hogy “Héé, Te ott fenn, megint nagyon elszámítottad Magad! Tudd meg, hogy nem bírok el mindent! Méghogy Te pontosan tudod, hogy kinek milyen feladat való! Akármilyen… Bővebben »

  Pár éve már időnként átszőtte a gondolataimat. Milyen lesz, milyen leszek én, hogy hat majd rám?! Mikor először izzadtam le a szupermarket pénztáránál sorakozva, ráfogtam a munkámra, végül is hideg konyhán dolgozom és biztos most kijőve onnan, a meleg, úgy hat rám, mint egy pohár hűtött, jeges, csilis bodzaszörpre az asztalon, aminek a melegben… Bővebben »