Mi az, ami feltölt, ami kikapcsol? Az utazás. Kiskorom óta bennem van a „travel bug”. Erdélyben nőttem fel, még a Ceausescu érában. Akkoriban csak 2 évente kaphattuk kézhez az útlevelet, meghatározott országokba utazhattunk, nyugatra egyáltalán nem. Szüleim arra spóroltak, hogy felpakolhassuk a Skodánkat, és kitekinthessünk a vasfüggöny mögül. Bejártuk Európát, mármint azt a részét, amit… Bővebben »
A womenikusz workaholikusz egy különleges nőfajta. Dolgozik reggel, délben, este, meg éjszaka is. Könnyen felismerhető a szeme alatti árokszerű karikákról, napközben elegáns ruhákban jár, de minden becsületes példánynak ott lapul a szekrényében minimum egy mamusz, amit, ahogy a többi dolgozó egyed hazamegy, azonnal felvesz, közben a másik kezével a tűsarkúját olyan messzire hajítva, amennyire csak… Bővebben »
A Kimenő az én olvasatomban olyan szabadidőt jelent, amit a kisgyerekes családokban az egyik szülő biztosít a másiknak. Eszerint az Egyik vigyáz a gyerekekre, mialatt a Másik pedig elhagyja a családi ingatlant egy kis időre szabad program céljából. Hogy ne veszítse el a józan eszét. (Anyósom is mesélte, hogy annak idején a három kisgyerekes korszakában… Bővebben »
Elmondhatom? – kérdezte izgatottan újdonsült, fiatal barátnőm Adél, évekkel ezelőtt egy gyorsétteremben. Bátorítólag bólintottam, mire ő belekezdett szövevényes love sztorijába, egy nős férfival. Indulatosan fűzte egymásba a szavakat, közben nagyokat sóhajtott, és éreztem, hogy a mély levegővételek mögött több titok lappang. Elmondhatom? – kérdeztem a kineziológust, – amikor már kellőképp „kifájtam” magam -, hogy kezdem… Bővebben »
Pár évvel ezelőtt hajnal tájt… A nappali padlóján fekszem, és a plafont fürkészem. Igen, lefeküdtem a földre, mert azt éreztem, hogy maga alá gyűr a tehetetlenség, a düh, az elvárások, aminek nem tudok megfelelni és már nem tudok velük mit kezdeni.Lassan fél éve nincs munkám. Több tucat önéletrajz kiküldve. Túl olyan munkán, ahol nem, hogy… Bővebben »
