Tegnap, amikor sétáltunk teljes kényelembe helyezte magát, az amúgy, azt hiszem kényelmetlen babakocsiban. Kissé lecsúszott és azokat az édes kis lábait feltette a keretre, vagy fogalmam sincs, hogy hívják a kocsinak ezt a részét. Innen fedezte fel magának a világot.
Amíg az ember pályakezdő multis marketinges, a képlet viszonylag egyszerű: dolgozd ki a beled a cégért, hiszen most szerzel tapasztalatot, nincs még saját családod, ráérsz, és még élvezed is, hogy pénzt keresel.
Évekig őrizgettem Babi eljegyzési ruháját. Sokszor elképzeltem, ahogy ott feszítek majd benne saját eljegyzésemen, az ünnepi vacsorán, szerelmesen a párom vállára hajtom a fejem és felhúzzuk a gyűrűt.
Együtt léptünk ki a munkahelyi kapun. Gyönyörűséges, langyos májusi este volt. “Te merre indulsz”- kérdezte és tanácstalanul nézett rám.
– Avagy tipikus love story 1997-ből Hát ez nem lehet igaz.
Kellemes májusi este van, gondolok egyet, sétálni indulok, egyedül, mint mindig. Tömény akác illatot kavar az esti szellő, minden olyan szép, csendes, nyugodt. Egy padhoz érve leülök, a mellettem lévő padon egy fiatal pár igen csak heves csókcsatát vív, becsukom a szemem, és egy régi, nagyon régi május estére gondolok.
A múltkor láttam egy műsort a tévében, ahol egy életvezetési tanácsadó (hát persze hogy life coach) arról beszélt, hogy a klienseitől rendszerint azt kéri, rajzoljanak az életben betöltött szerepeikről egy tortadiagramot.
