Terézanyu pályázat

Gulyás Brigitta szembenézett a diagnózissal, a rákkal, a gyógyuláshoz vezető út minden nehézségével. Gondolatai igazán tanulságosak: Amikor az ember szembesül saját végességével, akkor döbben rá igazán milyen szerencsés. Gulyás Brigitta írása.

Adrienn lelkében gyermeke születése indította el a folyamatot, hogy megszabaduljon nárcisztikus férjétől. Zseniálisan érzékelteti az átmenetet, a nyomasztó érzést, közben a tudatosságot is, ahogy értelmezi az eseményeket.

Lehet-e egészségtelen egy anya ragaszkodása a gyermekéhez? Tarthat-e tükröt egy ilyen kapcsolatban élő gyermek az édesanyja elé? Olvassátok el Tóth Viki írását, ha nem vagytok biztosak a válaszban!

A gyereknevelés nehéz, de talán még nehezebb emellett a párkapcsolatot is megtartani. Felnőtt időt, közös időt találni. Ihász Anita saját bőrén tanulta meg a leckét és most már másoknak is segít. Olvassátok szeretettel írását!

-Nem tudom, melyiket válasszam. – Sóhajtottam keservesen, a bizonytalanságból fakadó stressz okozta remegő hangon. A nappaliból a szobámba vezető csigalépcső fordulójában gubbasztva néztem le a tévé előtt vasaló anyukámra és a mellette pakolászó élettársára, Zolira. Mobilom a kezemben szorongatva vártam apukám válaszát a neki is előadott dilemmámra. – Ez a te döntésed. Neked kell tudnod.… Bővebben »

“Miért félünk a folyamatos változástól, a fényárnyék játéktól, ha egyszer nem tehetünk ellene semmit, az égvilágon semmit?” (Lévai Katalin)     Jövőre ötvenéves leszek. Sok vagy kevés? Édesapámnak éppen ennyi adatott meg a földi létből, bár valószínűleg másképp képzelte; szerette volna élvezni életének munka utáni, nyugalmas szakaszát és bizonyára örömmel foglalkozott volna születendő unokáival. Nem… Bővebben »

Ki vagy te valójában?- Kérdezte egy ismerősöm, a választ azóta is keresem. Talán egy hatalmas hullámvasút egyik utasa, akit születésekor ráültettek és szüntelen utazok. Ma vagyok 37 éves. Nő vagyok. Valakinek az anyja, valakinek a társa, valakinek a segítője, mentora és valakinek az ellensége. Születtem, 11 évesen. 11 éves koromig nincs emlékem, így nem tudom,… Bővebben »

Annyit kapálóztam én már a sorsom ellen, hogy netovább. Mindig, ha újabb, cipelhetetlenül nehéz cuccot dobtak le fentről, azonnal fogtam a jól bejáratott kis transzparenseimet és mentem az utcára, hogy “Héé, Te ott fenn, megint nagyon elszámítottad Magad! Tudd meg, hogy nem bírok el mindent! Méghogy Te pontosan tudod, hogy kinek milyen feladat való! Akármilyen… Bővebben »

  Pár éve már időnként átszőtte a gondolataimat. Milyen lesz, milyen leszek én, hogy hat majd rám?! Mikor először izzadtam le a szupermarket pénztáránál sorakozva, ráfogtam a munkámra, végül is hideg konyhán dolgozom és biztos most kijőve onnan, a meleg, úgy hat rám, mint egy pohár hűtött, jeges, csilis bodzaszörpre az asztalon, aminek a melegben… Bővebben »