Én megpróbáltam. Tudom, hogy aki elment, meg kell gyászolni, és aztán el kell engedni. Vagy legalábbis ezt olvastam, hogy a halottainkat előbb-utóbb el kell engedni, hadd élhessék végre saját életüket.
Archív
Vasárnap volt
2009. november 7.
Hazavonatoztam szülőhazámba-házamba, hogy egyedül élvezhessem a gyereknek alanyi jogon mindenkor kijáró törődést, kényeztetést, odafigyelést.
Angyali üdvözlet
2009. október 21.
A hatalmas repülőtér várójában üldögéltem Londonban. Karácsony előtt néhány nappal. Másfél órával a gép indulása előtt sikerült kiérnem. Elégedett voltam magammal.
Ördög bújt a lábamba
2009. szeptember 2.
Tegnap megvolt életem első bilincselése. Hosszú nap volt, és végig biznisz: míting, tárgyalás, kiskosztüm, tűsarkú és tűorrú cipő.
Szódameditáció
2009. augusztus 11.
Az 1934-es év szódakatasztrófaként vonult be a történelembe.
Legalábbis a szikvízkészítők népes családjának történelmébe. A szóda szezonja természetesen a nyár, a forró, a fülledt, a napsütéses, amikor úgy kell a szomjazóknak a gyöngyöző szóda, mint sivatagnak az oázis.
Ütött az óra
2009. július 8.
A Rolex típusú karóra pontosan tudta, hogy percei meg vannak számlálva. Tegnap vacsoraidőben tették ki a többi lommal együtt a bérház elé. Akkor még reménykedett, hátha a járók-kelők közül valaki felfigyel rá, bár tudta, hogy esélyeit nagyban rontja a kissé ráboruló, molyrágta díszpárnahuzat.
Nyelvlecke
2009. július 7.
Miskolcról hazafelé jövet vasárnap délután már nem volt hely az Intercityre. Nem jutott eszembe, hogy a Télapó számtalan diákot és elszármazottat csábít vissza szülővárosába és nem foglaltattam időben jegyet.
Anyás szülés
2009. július 7.
Most, hogy szerencsésen betöltöttem a harminckettőt, különösen odafigyelek a kamasz fiúkra. Nem, nem vagyok pedofil, csak rájöttem, hogy a kamaszokat egyetlen, végtelenül nemes ügy foglalkoztatja a nap huszonnégy órájában.
