1982 júniusának végén egymagamban, egy szál elemlámpával indultam a langyos nyári éjszakába Ősagárd határában, hogy bizonyítsam, vagány vándortáboros vagyok. Két nappal később a szüleim postán kapták meg első bátorság igazolványomat. Még négy hasonló dokumentum lapul egy miskolci fiókban. Bumm. Mi volt ez? Riadtan kapirgálok az éjjeliszekrényen a szemüvegem után. Hajnali fél három. A férjem nincs… Bővebben »
Mindennél jobban szerettem volna egy gyönyörűséges és összefoglaló írást adni nektek az én történetemről: hogyan lettem, vagyok az idő rabszolgája, miként élem meg a saját kimenőimről alkotott kép folyamatos változását. Amikor is, ép a legmegfelelőbb időben, kaptam egy levelet. Írásomban ezt osztanám meg veletek. Lássátok, vegyétek, osztozzatok benne velem. Kedves Mónika! Úgy érzem, hogy most… Bővebben »
Rendben. Akkor minden második hétvége a tied. Péntek estétől, vasárnap estig. Danival verset kell tanulni, kicsit hosszú, Aranytól a Családi kör. A fogszabályzót ne hagyjátok itthon, hajlamos elfelejteni. Marcinak nyelvtan, Sárinak olvasás, Sebi orrát porszívózzátok, a feneke is piros, vettem rá krémet. A rongyit ne felejtsd itthon, és persze a Röfit se. Nem bírja a… Bővebben »
A repülőtér teraszán álltunk ketten. Az óriási szerkezet gyerektenyérnyi méretűnek tűnt innen fentről, a meredek lépcsőn már lépkedtek az utasok a gép bejárata felé, a csomagokat a személyzet tagjai futószalagra dobálták fel. Volt közöttük néhány piros, az egyik biztosan a lányunké. Még ki tudtam venni távoli alakját a többiek között, aztán eltűnt ő is a… Bővebben »
Anya, hol van a zoknim? Anya, vettél hegyezőt? Anya, adj pénzt, holnap kell fizetni az osztályképet! Anya, anya, ANYAAA. Ez lennék (nem lennék, vagyok) én. Anya, aki mindent tud, megold, megtalál, elsimít, kibeszél, megbeszél, átbeszél, rábeszél, lebeszél, kipakol, bepakol, leszervez, megszervez, beszerez, elhoz, elvisz, elküld, megír, megfőz. Otthon, munkahelyen, iskolában, a szerelővel, szomszéddal, boltossal, ellenőrrel,… Bővebben »
Avagy a Gyerünk, anyukám! története Sokszor gondolok arra, hogy nincs szerencsés természetem. Soha nem hittem magamban, rettentő hévvel tudtam nekiugrani dolgoknak, hogy aztán félkészen ottfelejtsem őket az életem egy-egy pontján. Tisztelet a kivételnek! Sokáig úgy éreztem, semmihez sincs tehetségem. A sportolók között okos voltam, az elit gimnáziumban meg ügyes. Irigységgel vegyes csodálattal figyeltem azokat, akik… Bővebben »
Egy nyírségi kis faluban élek az ország halmozottan hátrányos helyzetű térségében, ahol az itt élők többsége aluliskolázott, munkanélküli, megélhetési gondokkal küzdő emberek, családok, nők. Ebben a közegben nőttem fel gyerekként, és ebben a közegben élek ma is. Nem szerettem ezt a közeget. Mindig azt kerestem, hogyan tudnék elmenekülni abból az élethelyzetből, amit ez az elmaradott… Bővebben »
Négy éve, mióta egyedül nevelem a lányaim, minden rám szakadt, ami egy család életében elképzelhető, főként egy vidéken élő 1000 négyzetméteres telekkel, családi házban élő családéban. Volt időszak, hogy a megfeszülésig akartam a majd Én megmutatom, nekem ez egyedül is megy történetet. És csináltam. Dolgoztam, ha nem a munkahelyemen, akkor idehaza a házban és a… Bővebben »
Zsuzsa vagyok. 45 éves. 4 gyermekes dolgozó nőci. Függő. Gyógyíthatatlan. Olyan nekem a terepfutás, mint madárnak az ég, halnak a víz. Tetézem a függőséget az ultrázással. Minden 42 km feletti táv ultra. Kell a nőnek kimenő? Nem kérdés! Kell, szükséges töltekezni, erőt gyűjteni, megújulni, alámerülni valami másban, hogy aztán újra felbukkanva beálljon a jól ismert… Bővebben »
Látlak, hallak Titeket: “Nekem két gyermekem van, nekem három. Vagy négy. Nekem csak egy, de beteg. Vagy egyedül nevelem, az apja meghalt, elhagyott, sosem volt. Nehéz. A háztartás, a munka, a rángatás egyik helyről a másikra, a logisztika. Vacsora, mosás, takarítás és a jó, szép feleség szerep.” Ahogy belül szólnak ezek a helytálló és fájó… Bővebben »
