Archív

Műszaki konferencián, csinosan, visszafogott eleganciával lépkedek egyik lábamról a másikra. Nem szoktam meg a magassarkú viselését, de néha muszáj. Állok vagy 40 férfi mögött, akik éppen a frissen terített svédasztalt rohamozzák meg.

„Mit szeretnél 40.szülinapodra?” –kérdezte a lányom, a legnagyobb az ajtófélfának dőlve, arcán a „úgykellnekedöregszel” vigyor ült. A laptop az ölemben, kezem a billentyűzeten, az agyam éppen nem itt járt. Az elsőszülöttömre néztem és visszatértem a jelenbe.

Szerintem ez az a kérdés, amin a családanyák nem szoktak gondolkozni, csak nap mint nap megoldják a problémákat, feladatokat. Minél több rétű a gond, annál „több” embert kívánna a megoldása is, de persze tudjuk hogy csak magunkra számíthatunk, és ki tudatosan, ki ösztönösen teszi a dolgát.

Amíg az ember pályakezdő multis marketinges, a képlet viszonylag egyszerű: dolgozd ki a beled a cégért, hiszen most szerzel tapasztalatot, nincs még saját családod, ráérsz, és még élvezed is, hogy pénzt keresel.

Együtt léptünk ki a munkahelyi kapun. Gyönyörűséges, langyos májusi este volt. “Te merre indulsz”- kérdezte és tanácstalanul nézett rám.