Várfalvy Emőke: Kávészív

Nincs ideje. Folyton késésben van. Nem csoda, két helyen dolgozik, ez napi minimum tizenegy óra. Ha hozzávesszük a kertvárosi ingát. Hagyjuk is. A számok sosem voltak a barátaim. Bezzeg a betűk. Mióta hivatalosan is író vagyok – a munkanélküli marketinges annyival rosszabbul cseng –  a betűk maradtak nekem. Nagy és kisbetűk. Hosszúak, rövidek, duplák, szimplák.… Bővebben »

Várfalvy Emőke: A világ legmelegebb napja

Az ágyam szélén ültem még álmosan törölgettem gyűrött héjú szemem, lábammal meg a papucsom után matattam. Nem volt sehol.  A gaz máskor békésen szundít az ágy lábánál, most meg felváltva ugrált a padlón. Jobb, bal, jobb bal. Épp mintha futóedzésre melegítene be. Gyanús volt. Ahogy az is hogy az arcmosáshoz, amihez mindig hideg vizet használok,… Bővebben »

Várfalvy Emőke: (V)állomás

Tartozom neked egy vallomással. Más elhallgatná, betenné egy sötét dobozba, lehúzná a wc-n, esetleg sok szódával felrázva, nem keverve meginná. Én viszont elmondom. Elmondom, mert lehet, nem csak én érzek így. Lehet, te is ugyanúgy téped magad. Hogy csinálhattad volna máshogy. Hogy csinálhattál volna valamit. Bármit. De nem tetted és most ez lett a vége.… Bővebben »

Várfalvy Emőke: Nyár gyerekkel megőrülés nélkül

Nyár, dögmeleg, szünet. Amikor  gyermekeim üdvözült képpel hagyták maguk mögött az intézményeket, bevallom frászt kaptam. Két hónap, amiben én pótolom a huszonakárhány kispajtást meg a képzett nevelőket. Én egy személyben? Ez legalább akkora lehetetlen küldetésnek hangzik, mint megmászni a Burj Khalifát egy tapadókorongos kesztyűvel. Aztán egyik délután, mikor kint épp monszunt játszott az időjárás, mi… Bővebben »

Várfalvy Emőke: Paragép

Tök sok ideje mondom a férjemnek, hogy alapítsunk startupot. Meg is van a nyerő párosítás: ő mérnök én meg marketinges. Ő megfejleszti én meg eladom. Aztán 45 évesen nyugdíjba megyünk és szürcsöljük az élet habos (tejmentes) oldalát! A pici bökkenő eddig a termékötlet volt. Na jó, ez nem pici bökkenő, hanem nagyjából Üveghegynyi, de ma… Bővebben »

Várfalvy Emőke: Merj CSAK írni!

Aki ismer tudja, hogy enyhén munkamániás vagyok. Szerencsére az örökölhető családi függőségeink közül az ártalmatlanabbak közé tartozik. A munka nekem nem egyszerű pénzkereseti forrás, hanem terápia és kiteljesedés is. Amióta élek dolgozom, s tulajdonképpen amikor dolgozom, akkor élek igazán. Mikor az első gyermekemmel itthon maradtam, nem találtam a helyem, míg a munka vissza nem nyújtotta… Bővebben »

Várfalvy Emőke: Tegyen boldoggá a munka!

Kiút a szülés utáni depresszióból Gyerekkoromban az egyik kedvenc filmem a Híd a Kwai Folyón volt. Nem éppen egy Büszkeség és balítélet, de a filmes ízlésemet apám formálta. Semmi romantikus, ellenben minden, aminek volt valamilyen filmtörténeti értéke. A Híd a Kwai folyón második világháborús, japán fogságba esett amerikai katonákról szól. A fogolytábor jelszava: Tegyen boldoggá… Bővebben »

Rácz Zsuzsa: Együtt írunk, együtt nevetünk!

Mától átadom a tollat, közösen írjuk a terézanyu.hu oldalt. 2010-ben, amikor alig két éves volt  Szofi lányom és őrületesen kipihent voltam  éjjel-nappal (haha), elhatároztam, hogy hirdetek egy pályázatot. Nyitok a világra, rengeteg ráérő időmben (khm) majd elolvasgatom azt a nyolc-tíz írást, amely befut, és jól meg is ünnepeljük azt a nyolc-tíz embert.  Tán még tortát is sütök,… Bővebben »