Majd tízéves ráktúlélőként szükségem van megerősítésre, támogatásra, tanulásra, kétségeim, félelmeim, gondolataim, érzéseim feloldására, feldolgozására. Az Összehangolva Alapítvány táborába ezért jelentkeztem. A táborlakó társak többnyire ismeretlenek, vannak, akikkel már több éve online foglalkozásokon, és vannak, akikkel már személyesen ismerjük egymást, találkoztunk az alapítvány programjain. Közös bennünk, hogy gyógyulók vagyunk. Vannak a gyógyulás útjának elején járók, és olyanok, mint én, túlélők. A rák utáni léttel küzdünk, a betegség lelki, testi fájdalmaival, kavargó gondolatainkkal. Három nap tele különböző ismert és ismeretlen programokkal. A mese varázslatos tulajdonságával végig meghatározó lett. Mesemondólány mesél a Királylányról, aki nem mer kiállni igazáért. Boncolgatjuk, keressük közösen a megoldást, hogyan s mit tegyen, vagy nem tett meg. Érzem, ez rólam is szól, sok hasonlóság van közöttünk. Így a mese által jutunk el a bennünk lévő kérdések, félelmek megoldásához. Mindenki megtalálja a neki szóló üzenetet. A mese fontos eszköze a Kincsesláda, tele segítséggel a mesehősnek. Mi is a keresésére indulunk. A saját ládánk megtalálására meditáció segítségével. Hallom a vezető hangját, kezemben a ládám, kinyitom, benne látom azt a fiatal énemet, aki hittel, önbizalommal telve, hisz a jövőjében, aki erősnek érzi magát. Erre van szükségem! Már régen éreztem ezt az érzést, elfelejtettem. Véget ér a meditáció, látom a többiek arcát. Mindenkit megérintett. Körbeszélgetünk, ki hogyan érez, mi van a ládájában. Beszélek a fájdalmamról, a nem tudom, hogyan tegyem le az eltelt évek változtatásait, döntéseit. Zsuzsa, az alapítvány szakmai vezetője onkopszichológus, számomra igazi Ember, a Talán igen, talán nem. Mi van, ha igen? Lelkemet megérintő, pont célba érő mondatai segítenek más nézőpontból meglátni a problémámat. Beszélgetünk a megtett és meg nem tett döntésekről, beszél a gyászról. Belül mocorog valamim, ez nekem szól. Nem búcsúztam el a gyógyulásban megéltektől! Örömmel tölt el a felismerés! Erről elfelejtkeztem, csak cipeltem az érzést, hogy hiányzik valami, hogy le tudjam zárni ezt a tíz évet. Megyünk tovább a programmal. Ismeretlen, újabb csoda vár ránk. Hangfürdető Benedek új módszere, általunk kimondott hangok segítségével rezegtetjük a levegőt, ülünk az alig megvilágított szobában. Hangosan zengetem az „egy”, „kettő”, „három” szavak hangjait, és hullanak a könnyeim, viszik a majd tíz év bánatát, örömét, a múltat. Hagyom, és másik érzés jár át. Megköszönöm mindenkinek a segítséget, a támogató közösséget, a jó és rossz döntéseimet, a barátokat és hogy itt lehetek. Újabb érzés simogatja lelkemet, szívemet. A hála. Hiszen élek, érzek, tele vagyok hittel, önbizalommal. Varázslat három nap alatt. Megtanultam, a változás-változtatás része az életemnek, benne a jó és a rossz. Elbúcsúztam a gyógyulás rögös útján járva megismert társaktól, támogató közösségtől, már nincs nyomasztó félelem, boldog vagyok, látom a jövőt, ami rajtam múlik! Megtanultam, nem szégyen sírni, hozzátartozik az élethez az elengedés, a gyász, a hála! Egykori élsportolóként megtanultam: sírni csak a győztesnek szabad! Akkor még nem tudtam, lesz nagyobb győzelmem a kézilabdapályán kívül! Mert nincs nagyobb győzelem, mint legyőzni a rákot! Összhangban van a gondolatom, lelkem, nem félek a változástól, a változtatástól! Meggyógyultam! Így lettem összehangolva az Összehangolva Alapítvány erőforrástáborában! Hála értük!