Nevem Orsi, s az én történetem nem rendhagyóan kezdődött, hisz 18 életből, 18 fogantatásból csak nekem sikerült megszületnem. Hittem azt, hogy rosszabb nem jöhet, mint az, amikor kiderült, hogy ebből a 18-ból én sem tökéletesként, hanem egyediként, az anyaság lehetősége nélkül teremtődtem, aminek oka egy genetikai transzlokáció. Majd alig 42 évesen jött az ítélet, áttétes emlőrák, s a halál lehetséges közelsége teremtette meg az igényt, hogy kell más, kell egy ember, egy közösség, ahol elhiszed, hogy van tovább, ahol a rák nem a vég, hanem a kezdet valami más, valami új iránt. Ahol megtaláltam magam, amely adott nekem többet, egy ember, egy szó, egy érzés. Ez volt az Összehangolva Alapítvány, melynek a lelke dr. Prezenszki Zsuzsanna, aki lámpásként hordozza a hitet, hogy menj tovább. Megteremtve mindenki meséjét, ahol minden rákos saját szereplőként lehet a HŐS, ki felépíti saját varázsdobozát, ahol kincsek a szavak, az érzések az égkövek. Ahol úgy nevetsz, hogy könnyezve fáj oldalad, s ahol, ha mesélsz, mindenki tudja, mi az a kemo utáni érzés, hogy nincs tovább. Mindegy, hogy honnan, hogy miért, hogy hány éves, vagy, hogy hova tartasz, belépve a varázskapun, ott találod magad a mesében, ahol a hercegnő hitet teremthet, s ahol az élet megbocsájt, ahol a szolgáló is új utat kaphat, s ha megbotlasz is, mész tovább. Ahol az öreg király is megbocsájt, s az ének, mely meggyógyít, az majd megteremtett egy kupolát, ahol elmúlt minden, ami akkor fájt, s ahol megszületnek az érzések, hogy add tovább a vezérmondatot, hogy mi van, ha igen?! De mi van, ha nem?!

A csendnek a teremtő ereje, az érzések mint egy közös szél, mely hurrikánt teremt, átjár, hogy jó helyen vagy, hogy igenis működik, hogy az érzések, ha fájnak is, átformálódnak, hogy mi van, ha nem?!

Az Összehangolva Alapítvány teremt és alkot, gyógyít és átölel, mindegy, hogy fiatal vagy öreg, a rákon túl, vagy még küzdesz a rák démonával, alternatívát jelent. És elhiszed, hogy mindig van új út.

A Zsuzsa jelenti ennek az erőnek a lelkét, és én oly hosszú idő után, nem egyedül vagyok, s a harc, amely rémisztő, már nem csak a te harcod, a mélység, amely fölött egyensúlyozol, már nem húz le, s a Hit mint egy lámpás, ott van a kezedben, a szívedben, az elmédben, hisz mindannyiunk egy isteni lény, s a fény összehangolása teremt erőt, utat és hangot, mely a lelkedben rezonál.

Zsuzsa az, aki szintén megküzdött a betegség ezen démonával, és aki úgy formálja a közösséget, s a közösség Őt, hogy közben teremt, s amit teremt, az mint egy fénylő zuhatag zubog át elméden, hogy az életet akard.

Minden nő, aki részt vesz, aki ott van, az érzi, hogy töviskoszorúként összefonódva, mosollyal, könnyel, de mindenben megújulva, mint egy cicaként bújva, adunk és teremtünk, hiszünk és nevetünk, táncolunk és fénylünk, hisz tudjátok: Mi van, ha igen?! És mi van, ha nem?