Az első csajbulim a 40. születésnapomon volt. Hét nő gyűlt össze a nappalimban ünnepelni. Addig valahogy nem éreztem szükségét, hogy női kört vonjak magam köré, inkább férfiakkal vagy vegyes baráti társaságokkal bandáztam. De akkor, házasságom mélypontján, fiam kamaszodásának első, váratlan évében, nem sokkal anyám halála után nők társaságára vágytam.

Velem együtt éppen heten voltunk a nappalimban. Kakaóparti volt, otthon üldögélős, beszélgetős, kacagós. És egy ponton a barátnőim elkezdtek azon gondolkodni, ki honnan ismer engem. Hogy mi, éppen heten, hogyan csöppenünk ebbe az apró, meleg nappaliba, egy hideg januári estén.

J. a legrégebbi, a kamaszkorunk kezdetén lett barátnőm. Drukkoltunk egymásnak az első, suta szerelmek idején, ott voltunk egymás összes esküvőjén, láttuk egymást az öregedés első pillanataiban. Gyermekből lánnyá, lányból nővé együtt értünk.

A következő barátnőmmel, N-nel terhességem harmadik hónapjában leltünk egymásra. Gyerekeink között egyetlen napnyi különbség van. Együtt lettünk anyák. Láttuk egymást kigömbölyödve és ragyogva, láttuk egymást leharcolt kismamaként, s aztán éveken át drukkolva, hogy ezúttal ne jöjjön meg… vagy éppen megjöjjön. Láttuk egymást.

A harmadik, K. akkor került, amikor a fiam egyéves volt. Akkor már annyira hiányzott a felnőtt társaság, hogy elkezdtem félni: ha még egyszer ki kell mondanom, hogy süssfelnap, bántani fogom a gyereket. Ez a barátnőm, akkor még gyermektelenül, segített visszatalálni a felnőtt énemhez. Politizált velem az esti szoptatás után, karrierkérdésekről beszélgettünk, miközben a gyereket tologattam, és nem volt kíváncsi arra, hány szót tud már a kölköm.

A negyediket és az ötödiket, V-t és E-t a fiam importálta, árukapcsolással. Az ovis és a kisiskolás legjobb barátok anyukái, a változó intézmények, az újra- meg újraszervezendő edzések, közös leckeírások, iskolai kirándulások fáradhatatlan társai. Velük álltam az anyáknapi ünnepségeken, velük pisiltettem gyereket egy sportrepülőtér szélén, velük vártam, hogy a tábori buszra feltehessük a fiainkat… és velük ünnepeltem, amikor a busz elindult, és a fiúk egy hétre elmerültek a szülőtlen lét örömeiben. Ezek a nők pontosan tudták, milyen jó anyának lenni, és azt is, milyen jó néha, csak pár napra abbahagyni.

A hatodik magam voltam. Kissé megriadva az öregedéstől, magamat keresve, nőiségemben elbizonytalanodva. Küzdve azzal, hogy a szerelem már nem olyan, hogy az anyaságot újra kell tanulni egy kamasszal, küszködve, hogy már sosem leszek fiatal és feszes… magányosan, elveszetten és mégis körbevéve társakkal. Haragudva a negyvenre és örülve a születésnapomnak.

A hetedik pedig a falon, aranyozott keretéből örök félmosollyal, fekete-fehér szépségéből letekintve: párom nagyanyja, H. Ő volt annak idején a szövetségesem azon a különös úton, ahol az egyik család lányából egy másik családban asszonnyá váltam. Valaki menyévé, valaki sógornőjévé, valaki feleségévé kellett alakulnom, és ez a sok új szerep nehezen ment. H. már értette ezt, emlékezett rá és tudta, asszonyi segítség kell. Nélküle nem sikerült volna talpon maradnom.

Ott voltunk hát heten. A nagyi örök mosolyával letekintve ránk, mi pedig az asztal körül, a nevetéstől kissé szédülve, de amúgy színjózanul. Barátnőim felidézték apró, hétköznapi pillanatainkat, kifiguráztak mindent, a bevásárlólistákat, a szerelmeket, a táskákban hagyott szendvicseket, megdöccenő karrierjeinket, kitört sarkú cipőinket, elsodródó vágyainkat. Tudtunk nevetni. Talán sírni már nem tudtunk, de elég felnőttek voltunk, hogy nevessünk önmagunkon.

Ültem ebben a szelíd forgatagban, ringtam a hangjaikon, néztem hétköznapi arcukat, és egyszer csak felismertem, kik vagyunk. Mi voltunk a női lét napjai. A lányság a hétfő, kedden kezdődik az anyaság, szerdán megérkezik a felnőtt akarat, a csütörtök és a péntek a felnövekvő gyermekek körül forog, szombaton magadat ünnepelve hátradőlsz, s a nő vasárnapja arany keretből mosolyog ráncosan. Körbe-körbe járunk, ahogy az idő halad, egymásba kapaszkodva, egymásnak adva teret.

Ez volt a mi szépséges hetünk. Most már örökké így forgunk a Nap körül.