Nem csak házat vettünk az Alföldön, hanem emlékeket is. Egy teljes életművet. Korábbi tulajdonosai szinte mindenüket otthagyták. A felhalmozott, minden szobát, melléképületet, padlást beterítő ingóságok arra engedtek következtetni, hogy maximum egy bőrönddel távozhattak, amikor magára hagyták egykori otthonukat. Talán nem fűzték jó emlékek őket ezekhez a tárgyakhoz, amiért ilyen könnyen megváltak tőlük. Vagy csak egyszerűen… Bővebben »
– Borzalmas dolgok történnek a világban! Nincs igazság a Földön! – Ezeket írják-mondják sokan, amikor tragikus hírekkel szembesülnek. Csak gyorsan begépelik a döbbenetüket a Facebookra. És közzétéve. Balesetek, természeti katasztrófák, sok áldozattal. Ártatlanok, idősek, gyerekek halála. Földrengés, tömegbaleset. Beütik az üressé koptatott szavakat, mert megrendültek. – Nincsenek szavak! Hol van ilyenkor Isten? – És aztán… Bővebben »
Az amerikai lány, aki hazánkban tanul, nem lyukasztott jegyet a metrón. Lehet, hogy nem is volt neki. Bliccelt. Ezzel hibázott, nincs mit vitatni. Aki még soha életében nem bliccelt, soha nem számolta ki diákkorában hány jegy egy unikum, és aki szerint karóba kellene húzni minden bliccelőt, az ne olvasson tovább, de persze ez a történet… Bővebben »
Mindig vonzott a felfogás, ami a gyereket vendégként kezeli a családban. A szülő tiszteli, és elfogadja olyannak, amilyen. Ugye, milyen ideális? Úgy képzeltem, én sosem büntetek, nem írok elő és nem szidok. Csak dicsérek és bátorítok. Mindent szépen beterveztem egy programba. Csak a gyereket nem. Aki az első pillanattól nem fogékony a technikáimra. Ellenállása korán… Bővebben »
Schaffer Erzsébettől olvastam és hallgattam is kocsiban ülve hangos könyvben a fohászait. Fohász, csak így egyszerűen. A gyermekei születésekor mormolta őket. Minden év elején eszembe jut. Az első fohászom ugyan augusztusban hangzott el, térden állva, hangosan kiabálva. Hiába fohászkodtam akkor, nem foghattam egyszer sem a kisfiam a karomban. Az ultrahangon még láttam ficánkol, mozog keze,… Bővebben »
Egy napsütéses, februári vasárnap délután volt. Amikor olyan lusta tökéletességben úszik az idő. Nincs hová rohanni, már otthon sincs mit csinálni, a rántotthúsos olaj szaga éppen kiszellőzött, ropogva állnak a vasalt ruhák, öblítő illata terjeng a lakásban. Szóval olyan nagyon rendben van minden. Le lehet ülni a tévé elé egy kicsit bambulni. A lányom, 15… Bővebben »
Anya, kezdődik! Szólt az autórádióban a Matafixtől a Living Darfur. You shall rise. Honnan tudják? Néhány órával ezelőtt már egyszer feltámadtál. Vagyis feltámasztottak. Gondolkodás és kérdezés nélkül, csak mert ez a szokás, hátha lesz még ebből valamiféle élet, foghatjuk még egy kicsit a kezed, vagy láthatjuk a döbbenetet a szemedben, amivel évek óta beszélsz, vagy… Bővebben »
Körülbelül tizenegy évvel ezelőtt macinaciban ültem a kanapén, és arról fantáziáltam, hogy egyszer majd akár 6 órát alszom egyben, kipihenten ébredek reggel, mindkét kezemet tudom használni reggelizés közben, és amíg pisilek, nem ordít senki az ajtó előtt. Egy szoptatós könyvben azt olvastam, hogy, ha úgy érzem elegem van, sétáljak ki a közeli parkba, és nézzem,… Bővebben »
Már 5 órája ma van. Lassan kibotorkálok a konyhába, kávéval öntök magamba életet. Mosakodás után elkezdem magamra pakolni a rétegeket. Sikerül megtalálni az egyensúlyt, majdnem mindent magamra vettem a szekrényből, de még tudok mozogni. Izgatottságom segít átlendülni az elindulás nehézségein. Hosszú nap lesz a mai. Ölni megyek! Anyuval ellenőrizzük a muníciót, majd beszállunk a kocsiba.… Bővebben »
Én is olyan vagyok, mint az átlag magyar ember, akkor megyek orvoshoz, ha visznek. Soha nem voltam még táppénzen. Szedek vitaminokat, sportolok, betartom a glutén-, meg laktózmentes diétám, de pillanatok alatt kísértésbe tudok esni egy tálka töpörtyűtől, vagy egy szál száraz mangalica kolbásztól. Az összes ételt szeretem, amitől minden becsületes dietetikus sokkot kap, és sajnos,… Bővebben »
