Címke: featured

“Azt mondod, üljek le melléd,s meséljek neked, úgy, mint régen… Meséljek az életemből, a múltról, arról, hogy bátor voltam e? Hát… Tettem a dolgom, mint mindenki más, de soha nem gondoltam arra, hogy amit csinálok, ahhoz bátorság is kell. Egyszer, mondjuk mikor egy nagy szekér fával az egy tehénnel béjöttem a Hegyből – tudod hol… Bővebben »

Éjjel fél tizenkettő. – Kingám, indulj most már aludni. – Jó, megyek, persze az Emmának… – Emma is megy, bízd csak rám. – Emma, gyerünk alvás. -Majd még szomjas, meg pisilni kell és közben kerülgeti a ledobált ruháit. Táborozik, hetek óta a nappali közepén. Én pár hete, kiköltöztem a kanapéra, jó a kandalló melegében, fényében… Bővebben »

Egy anyáról, és bölcs kisfiáról Mónikát 13 éve ismerem. Társasházunk kertjéből gyakran láttam át a szomszédos, aprócska kozmetikára, és a mosolygós köszönések lassan kölcsönös bizalommá értek. Év vége küszöbén még nagy pocakkal masszírozott meg, mert a babavárás épp az ünnepekre esett, mondogatta is, hogy neki minden évben lesz valaki a „fa alatt”.  Január első napjaiban… Bővebben »

Apu mondta mindig, hogy legyek bátor. Aztán az ölébe vett, és én csak befelé sírtam, miközben a tű az orromba, a fülembe, a karomba szúródott, nagyra nyitott szemmel, de hősiesen. Kicsi voltam.  A kedvéért lettem volna szuperwomen is, bár akkoriban azt hiszem a szuperwoman még gondolat sem volt. Aztán anyu mondta. Meg a tanító néni.… Bővebben »

A terv az volt, hogy ráérek későn kelni. Majd kávé illatára ébredtem, viszonylag korán. A szemem még jó darabig behunyva tartottam, de csak bennem volt a gondolat, bele kellene kortyolni. Kitapogattam még mindig csukott szemmel a poharam, majd a kortyintás után, csak megébredtem. A zsalugáter lamellái között, beszűrődött a felkelő nap fénye. Valamiért húzott magához.… Bővebben »

Sokszor mondták mások, amikor megláttak 4 gyerekkel egyedül a játszótéren, vagy útközben valamerre, vagy a BKV-n, hogy de bátor vagy, hogy elindulsz egyedül ennyi gyerekkel, miközben ők esetleg 1-2 gyerekkel bajlódtak nem is feltétlen egyedül. Nem tudták, hogy nem bátor voltam, csak nem volt más választásom. Segítség sokszor nem volt, viszont el kellett jutni valahova,… Bővebben »

Lassan visszapörgetem az időt, a régi emlékek szárnyán visszajutok Nagyvárad egyik öreg utcájára, a kicsi, öreg templom bejáratához, ahol minden elkezdődött. A templom mindig csendes, most viszont keserves sírást hallok, így belépek. Egy fiatal lány kiabál Istennel. Piros fekete pöttyös blúzt visel, arcán lefolyik a könnyel összekeveredett szemfesték. Mellette pici, törékeny szőke nő áll, csendben… Bővebben »

Az hittem bátor voltam, mikor kiálltam a fénybe… de az csak kényszer volt, előre menekülés. Nem szerettek, nem becsültek és elhitették velem, hogy nem vagyok elég, nem vagyok elég jó. És én elhittem. Rákom lett, bátornak hittek, mert végigcsináltam, alig panaszkodtam, pedig lett volna miért. Jaj, de nagyon sok mindenért lett volna panaszkodni okom. De… Bővebben »

Edzeni, erősödni – a legfeministább tevékenységeim egyike. Nem azért, mert bemerészkedem a férfiak területére. Hanem mert azt mondom ezzel, hogy az erő nem a férfiak területe. És mert magamnak akarok jót és magamért teszem. Nincs kitűzött cél: nem testépítő akarok lenni és nem is bikinimodell. (Először voltak ilyen vágyaim, de aztán a túlélésre összpontosítottam. Ha… Bővebben »

Aki ismer tudja, hogy enyhén munkamániás vagyok. Szerencsére az örökölhető családi függőségeink közül az ártalmatlanabbak közé tartozik. A munka nekem nem egyszerű pénzkereseti forrás, hanem terápia és kiteljesedés is. Amióta élek dolgozom, s tulajdonképpen amikor dolgozom, akkor élek igazán. Mikor az első gyermekemmel itthon maradtam, nem találtam a helyem, míg a munka vissza nem nyújtotta… Bővebben »