Három lány és egy fiú. Hazafelé tartottak, 1999-et írtunk. Hű de rég volt, és mégis kísért. Kísért a kirakatban, egy árnyban, vagy éppen egy bicskában. Csendesen beszélgetve, nevetgélve tartottunk haza, kamaszéveink akkor elején, ma már azt mondanánk végén, egyszóval 15 évesek lehettünk. Az egyik pillanatban mosolygás, a másikban már Imi a földön. B., gyermekkorom legjobb… Bővebben »
Címke: featured
Merát Anikó: Keresztanyák
Nem gondoltam volna, hogy 40 évesen lesz keresztanyám. Pedig nem is keresztelkedtem. Bár most ez mást jelent, mert keresztben vagyunk egymás keresztanyái. Keresztíróanyám lett, és én is neki. Azt kérded, hogy ez hogyan történt? Ehhez egy titkos klub tagjának kell lenni, úgyhogy sajnos nem írhatom le. Az én keresztanyám Emő. Nem ismertem közelről, egy évben… Bővebben »
Vészity Kata így érvel vizsgaidőszakban
Bizonyára sokatok számára ismerős a szituáció, amikor egy-egy tanulmány életben való alkalmazhatóságát vitatják meg, a tárgyból vizsgára készülők. Különösen aktuális kérdés ez az érettségi környékén, és a vizsgaidőszak kellős közepén. Gondolom kevesen használtátok a Pitgorasz tételt és a periódusos rendszer sincs a hűtőre mágnesezve (ja, nálunk de), valamint a függvénytábla sem kerül elő a vasárnapi… Bővebben »
Budai Rita: Függöny
Kilépek a házból. Egy csomó búcsúpuszi és néhány utolsó jótanács után a becsukott ajtó mögött hagyom három kicsi gyerekemet és a férjemet. Bár általában én vagyok velük, remélem, elboldogulnak, hiszen mindössze 6-8 órát leszek távol, azalatt csak nem történik semmi katasztrófa. Kinyitom a kaput, kiállok a kocsival. Sejtem, hogy a kislányom még les utánam a… Bővebben »
Tatár Szlama Szilvia: Nincs valami tisztességes foglalkozása?
Dacból jelentkeztem a közgazdasági szakközépbe, nem is akartam odamenni. Az általános iskolai osztályfőnököm nem hitt bennem, azt mondta, abba a suliba engem úgyse vesznek fel, nem vagyok elég jó tanuló. Mégis beadtam a felvételit, pedig cukrász szerettem volna lenn már évek óta. Aztán az új suliban kiderült, hogy tényleg csak jó tanulókat vettek fel, de… Bővebben »
Vészity Kata: Nincs jogom sírni!
Gyűrögetem kezemben a bank levelét. Számokat látok, s bár a matematika sohasem volt az erősségem mégis értem mit jelentenek. Azt nem hogyan keletkeztek, de hogy mi vár rám általuk azt pontosan. Nem lesz nap, amikor ne ezzel kelnék és hajtanám álmatlanságra a fejem az elkövetkezendő években. Egyre nő a gombóc a torkomban, ami útját állja… Bővebben »
Merát Anikó: Az a pillanat
“Úristen! Megcsináltam” – hasított belé a gondolat, ahogy körbenézett a kis lakásban. Kicsit rumli volt, mert a gyerekek nem pakoltak el, és a nappaliban szét volt szórva az uno és az összedőlt jenga romjai. De most még ez sem zavarta. Büszkeség, öröm, megkönnyebbülés – ezek az érzések keveredtek benne. És csodálkozás. “Hogyhogy nem is gondoltam… Bővebben »
Bata Gyöngyi: Szabályos nő
Három kiló húsz deka, ötvenhárom centi a születésekor. Ez a női átlagméret. Továbbá: szőke copfok, négyes bizonyítvány, szorgalom, kicsinyke lázadás kamaszkorban. Érettségi, jó szakma, alig fizető munka, első látásra szerelem, tökéletes esküvő – a tökéletesen magas, illik hozzád férfival. Előbb, a szabályoknak megfelelően, fiút szül, majd egy édes kislányt, rendre, ahogy illik. Huszonhét évesen már… Bővebben »
Hegedűs Zsuzsa: Merj felülkerekedni magadon!
– Nem félsz? Egyedül mész mindig? De, az veszélyes…, vagy nem? – kérdezik gyakran. – Mitől? miért? – mondom a választ már kapásból. – Háát, nem is tudom – mondják habozva, – az erdő, hegyek, egyedül…, állatok…kutyák. A kérdezők, maguk sem tudják, de belénk kódolt a félelem. A félelem leginkább önmagunktól. Félelem az ismeretlentől. Félelem… Bővebben »
Merát Anikó: Egy nap
Végre itthon! Szuper ez a szabadnap. Eddig folyamatosan rohantam, és még 1 óra sincs. Megint nem volt időm enni sem. Maradt egy kis leves tegnapról, azt megeszem gyorsan, még van egy kis időm, amíg Zétit vinnem kell a pszichológushoz, meg kiteregetem, amit reggel beraktam a gépbe. Ja, és előtte még elugrom a suliba befizetni az… Bővebben »
