Van az a találós kérdés. Senki és valaki élnek egy nagy házban. Senki elment vadászni, valaki madarászni. Ki maradt a házban? A kérdésre persze nincsen helyes válasz, nem jó a senki, és nem jó a valaki. Esetleg senki, aki voltaképpen valaki? Netán valaki, aki egyúttal senki? Nem. Az a jó válasz, hogy nincs válasz. Egy… Bővebben »
Címke: featured
Légrádi Nóra: Nagycsalád
Az ultrahangon fekszem, másodpercekig csend. – Hoppá – szólal meg végül az orvos – hányat is ültettünk be? Megint nem sikerült, gondolom azonnal. Hatalmas üresség, remegés, a sírás kerülget. Félek, nem bírom nem kimutatni. – Kettőt – válaszolok. – Mert én hármat látok – feleli. Megszédülök. – Ne… – csúszik ki a számon. – Az… Bővebben »
Vészity Kata: Multifunkciós anyák akcióban
A nyári szünet mindenki kihívás elé állít. Vannak akik szimplán a meleggel küzdenek, vannak akik a meleggel és a munkával, de akiknek bőven kijut a jóból, azoknak a meleggel, munkával és még egy pár lurkóval is meg kell birkózniuk. És mi van, ha ezt megspékeljük egy kamrafeltöltő előgondoskodással is, hogy amikor a két alaptényezőn kívül… Bővebben »
Sárkány Zsófia: Csillámpóni
A pszichológus azt kérte a kislánytól, képzelje el, hogy egy jótündér elvarázsolja a családját, és mindenki valami mesebeli lénnyé változik. Rajzolt dobókockát, madarat… és egy rózsaszín lóforma valamit. Az ki? Kérdezte a pszichológus. Anya, mondta a gyerek. Szabadon futó csillámpóni. És akkor már biztosan tudtam, hogy sínen van az életünk. Izzadva ültem a kockás füzet előtt,… Bővebben »
Magyarné Dr. Horváth Kinga: Mindenkinek más a bátorság
Én most egy kislány történetét szeretném megosztani veletek, aki életének talán a legnehezebb döntését hozta meg 1993 októberében a fürdőkádban. 1993-at írunk, nyár van, meleg es az iskolának már vége, nyaralok a Tisza partján az osztálytársaimmal, ahol nagyon nem érzem jól magam, szomorú vagyok es haza akarok menni. A tábor a hét végéig, vasárnapig tartott,… Bővebben »
Kilácskó Attiláné: Nagymosás
Hátranéztem. Először csak a vállam fölött, aztán megálltam, visszafordultam. Átöleltem az egész életemet, minden évemet, mint a napon száradt, kötélről leszedett ruhát. Egyenként eresztettem el az éveket, simogatva, mint a textíliát, hogy berakhassak minden korszakot lelkem szekrényébe. Bátor tetteimen merengek. Volt nekem olyan valójában? Gondoltam-e bátorságra valamely életeseményem során, vagy csak az évek értékelték át… Bővebben »
Merát Anikó: Hurrá nyaralunk! – 3. rész
Így nyaralunk mi Ez is eljött. Már nagyon vártuk. Hatan együtt egy teljes hétig teljes felszabadultságban. Ilyen még nem is volt soha. A legkisebb 5 éves, és még nem voltunk igazi nyaraláson. Mérföldkő. Számoltuk vissza a napokat, a munkahelyen már nagyon kínlódtunk, hogy mikor dobhatjuk végre a sarokba a fakanalat hosszabb időre, s miközben a… Bővebben »
Várfalvy Emőke: A világ legmelegebb napja
Az ágyam szélén ültem még álmosan törölgettem gyűrött héjú szemem, lábammal meg a papucsom után matattam. Nem volt sehol. A gaz máskor békésen szundít az ágy lábánál, most meg felváltva ugrált a padlón. Jobb, bal, jobb bal. Épp mintha futóedzésre melegítene be. Gyanús volt. Ahogy az is hogy az arcmosáshoz, amihez mindig hideg vizet használok,… Bővebben »
Rébb Terézia: Mikor hal már meg?
Mikor hal már meg az öregasszony? Hamvait az Unghoz kéne vinni szépen. Megbeszéltük, míg önmaga volt éppen. Sokáig élt az öregasszony, mint a javasok, de nem gyógyított, csak trükköket javasolt. Őt gyógyították, csak őt ápolták, tíz éve már. Sokáig húzta, néha ágyba döntötte a fájdalom. Gonosz volt kicsit, de huncut nem, ez rágalom. Leckét adni… Bővebben »
Ágos Éva: Merj felnőni
„A bátorság és én – noha elég korán összehozott minket a szükség – sosem voltunk barátok. Miután a félelem már gyermekként társamul szegődött, néha mégis elő kellett vennem a bátorság cipellőt. Igaz, legtöbb esetben csak felpróbáltam, – mint azokat a bizonyos „álom cipőket”, amiket aztán mégsem tudtam megvenni – majd visszatettem a polcra, s azon… Bővebben »
