Címke: featured

Abban nőttem föl kis falumban, hogy a munka nehéz, fáradságos, nem különösebben élvezhető. A perspektívák úgy tűntek akkor, hogy egy szakma megszerzése után mielőbb el kell helyezkedni, a munkahelyen ledolgozni nyolc órát, utána busszal haza és kis szusszanás után irány a kert, mert a melóban annyit nem lehet keresni, hogy abból megéljünk. Miután a család… Bővebben »

Fejben már sokszor elváltam. Legutóbb akkor, amikor életem párja délelőtt 10-kor kivette a füldugóit, kikászálódott az ágyból, és őszinte érdeklődéssel a hangjában megkérdezte, kihúztam-e a kukát. Kikészít, hogy fogalma sincs, mi minden történik a gyerekekkel, míg ő édesdeden szundikál. Éjszakánként kitakarás, betakarás, szomjoltás, a feleslegessé váló folyadék távozási helyének lokalizálása, ezt követően a WC-lehúzása, vagy… Bővebben »

A kórház előtti utolsó jelzőlámpánál Édesapám nekiszegezte a kérdést vajúdó Édesanyámnak: és mi lesz, ha mégis lány lesz? Beatrix! Vágta rá Édesanyám két fájás között. Lány lettem. Beatrix. Kislány voltam akkor is, amikor babák helyett kisautókkal játszottam, és akkor is, amikor 5 évesen először kísértem el Édesapámat vadászni. Kislányként magam döntöttem úgy, hogy közgazdász leszek.… Bővebben »

Az élet játékában az én „Gyerek” kártyám felirata egy szó volt: nyersanyag. Kötelességtudó felnőtté munkálandó nyersanyag. Élhetetlen állapot –  amíg nem vagyok kész, nincs értékem. Gyermekségem középiskolás koromra elvárásokkal teli börtönné vált, amiből úgy képzeltem, csodás felnőttségem fog majd kiszabadítani.  Szorított az iskolapad, untam a tananyagot: szögletes és lassú volt, én viszont siettem. Belemenekültem a… Bővebben »

Hosszan álltam a tükör előtt. Kerestem az arcomon valamit, ami még árulkodik egykori önmagamról. Csak az a baj, hogy egyre halványodik a kép, ami a régi külsőmre emlékeztet. Megváltoztatott az idő! Ugyan már, dehogyis az idő, a sok munka, aminek ára lett, átrajzolta a vonásaimat. Olyannyira, hogy lassan már magamra sem ismerek. Sebaj, csak az… Bővebben »

Pirkadatkor kávéüzemanyagtól hajtva előkészítem a gyerekek uzsonnáit, elindítom a Férjet. Az egyik gyereknek tilos vajat tenni a szendvicsébe, a másiknak muszáj. Mindössze három lélekölő munkahelyet használtam el. A hobbim a munkám: szabadúszó főállású angoltanárként heti n+1 órát megtartok, szombatonként négy nyelvvizsgarendszerben vizsgáztatok, néha cikkeket fordítok és lektorálok (amik természetesen a más neve alatt jelennek meg).… Bővebben »

„Ezen a héten is utazol kislányom, nem sok ez egy kicsit?” – aggodalmas hang a vonal túloldaláról. Tíz év után sem tudom eldönteni, hogy az aggodalom a hangjában mennyire valódi – és hogy valójában kiért is aggódik? De itt még nem ér véget anyám monológja: „Tudod, hogy a gyerekeknek is szükségük van rád”. Egyértelművé válik… Bővebben »