Címke: featured

Segítség! Mi ez a zaj?! Nem, az nem lehet, hogy már megint hajnali hat van…! Ideje kelni, a kicsi sír, a nagy álmos szemekkel néz. Úgy kell majd kikönyörögnöm az ágyból. Aztán öltöztetés, reggeli, és mivel minden olyan lassan megy, következik majd az oly ismerős reggeli rohanás… * Segítség, mi ez a zaj? Ja, fél… Bővebben »

Egy new york-i lakásban ülök és sírok. Én, aki tegnap még lenyűgözötten álltam a Metropolitan Museumban, és el voltam ájulva, hogy itt ilyen elegánsan elismerik a nők, mint a házasságban és közéletben egyenrangú munkatársak szerepét. Lévén számos terem egy-egy támogató, vagy gyűjtő házaspárról kapta a nevét. „Dr. Mortimer D. Sackler and Theresa SacklerGallery”. Hát nem fenséges? Most pedig… Bővebben »

Az egész karrierváltási mizéria az ébresztőórával kezdődött. Ami minden reggel egy kicsit előbb szólalt meg, mint azt megelőzően. Nem, nem a harmadik típusú találkozásokról lesz szó. Az órát én állítottam módszeresen előbbi időpontokra. A négy óra ötven percre beállított ébresztés és a fél nyolckor startoló munkakezdés között tátongó „időűr” megoldásért kiáltott. Mit kiáltott, üvöltött. Kettő… Bővebben »

Vidáman toltam a babakocsit, lelkes voltam, hogy pályáztam. Köszi, Terézanyu! Úgy éreztem nyertem, mert jólesett leírni biológus pályám és anyai hivatásom fogaskerekeinek összeakadását, majd egymást segítő mozgásba lendülését. Szeretem a munkám, mert értékteremtő, és felemelő feladaton dolgozhatok egy nagyon céltudatos csapatban: rákterápiás hatóanyagokat és a terápia hatékonyságát növelő orvosi eszközt fejlesztünk. Imádom a gyerekeimet. Mégis,… Bővebben »

Akkor jó helyen vagyok… nyugtáztam az elhangzott mondatot 22 évesen, leendő biológusként, izgatottan toporogva a genetika laborban, hogy végre én is csinálhassak valamit. Ritkán van olyan pillanat az életben, amiről azonnal tudja az ember, hogy meghatározó. Akkor állt össze a kép, hogy hivatást választottam. Későn esett le, de minden ugyanabba az irányba vonzott kisgyerekkorom óta.… Bővebben »

Egy valószínűtlenül napsütéses októberi délutánon születtem, állítólag nagyon hangosan.  Elhiszem magamról, hogy nagyot szólt, szeretem a hatásos belépőket. Eleinte nagyon egyértelmű volt az egész. Szőke, nagyszemű kislány vagyok és nagyon szeretem az apukámat. Ötéves vagyok. Minden érdekel, mindenen csodálkozom. A dédmamám azt mondja, hogy gödröcskéim vannak és hétszépségű vagyok. Azok között a nők között, akik… Bővebben »

Kislányként én is sok mindenről álmodtam amikor elképzeltem, hogy mi leszek, ha nagy leszek. A farsangokon mindig királylánynak öltöztem, ahogy a lányok többsége teszi talán még ma is. Az volt a tervem, hogy felnőve királynőként élek, és ha megtaláltam a megfelelő férfit, akkor királyné leszek majd az ő oldalán… A sors mégis úgy hozta, hogy… Bővebben »

Szerda reggel, fél hat. Nálunk az élet szinte minden nap a lányommal indul, ő a korán kelő. Beszűrődik a fahéjas zabkása illata, amit reggelire készít magának, indulás előtt még odasuttog, hogy nekem is hagyott egy tálkával az asztalon. Megköszönöm, de aztán még szundikálok kicsit, nekem csak ¾ 7-kor fog csörögni az órám, kihasználom, mert este… Bővebben »

A kórházi szobámban vacogva bújok a takaróm alá, huzat van, az ablakok rosszak, aludni nem tudok, az ágy kényelmetlen és amúgy is túl sok gondolat kavarog a fejemben. Itt az idő számot vetni. El kell dönteni megérte-e ezt az utat választani. Fura, de amióta apu meghalt, 25 éve soha nem éreztem a jelenlétét, és most… Bővebben »

Próbálok visszaemlékezni a XXI. század elejére, de a hét eleje sincs meg, nemhogy az, milyen lehetett, amikor nem dolgoztam. Visszafordíthatatlan munkamániás vagyok, szerintem gyerekkorom óta. Nem mintha a kommunizmus végéből kinyerhettem volna a munka szeretetét, szerintem inkább a gének szórakoznak velem. Persze a szerintem és a pszichológusom szerinti szerintek két különböző szinten kerülnek feldolgozásra az… Bővebben »