Tizenegy éves pufók kislány üldögél egy rozoga széken. Kopottas, több számmal nagyobb bohóc ruháját sehogy sem tudja eligazgatni magán. Félszegen kinéz a bal oldali takarásba és zöldes szemei megakadnak egy meleg tekinteten. Tudta, hogy hisz benne. Mindig is hitt. Ekkor szétcsúszott a bársonyfüggöny és ő elkezdett játszani… Édesanyám, jó szülőhöz híven igyekezett teret adni mindenféle… Bővebben »
Kimenő? Hát nem tudom. Olvastam itt egy pár írást, jó sztorik anyáról és a kimenőjéről. Biztos kell anyának kimenő, mindenkinek kell, apának is kell. Az egész attól függ, hogy a kimenő mit jelent. Anya egészséges pszichével rendelkezik, tobzódik az anyaságérzésben, csak hát néha elfárad és jó kikapcsolni, kicsit a barinőkkel dumcsizni, sportolni, bulizni egy nagyot,… Bővebben »
Idő, nem is akármilyen, hanem SZABAD. Kavarognak bennem a gondolatok, főleg azért, mert a szabadságot leginkább az elmémben találom meg. Azon a rendkívül gyorsforgalmú és minden bizonnyal túlzsúfolt terepen, ami Tokió közlekedési képére hasonlít. Információs sztrádák, érzelmi hullámvasutak, magas reptű gondolatok leledzenek a fejemben. Sok a torlódás, dugó és néha tülkölve előznek be egyes tézisek… Bővebben »
Nem tudom, hol rontottam el. Azt is csak sejtem, hogyan hozzam helyre. Egy fizikailag és szellemileg leépült cseléd vagyok, akinek már az üvöltését sem hallják meg a gyerekei. Lehet, hogy már nem is létezem? A NŐ úgy 9 éve veszett el belőlem. Azóta gyakorlatilag tükörbe se néztem. Nem érdekel, mi van rajtam, vagy a szekrényemben.… Bővebben »
Egy éve tangózom. Új világ nyílt meg előttem. A tangó (is) kapcsolódásra, és feltöltődni vágyó emberek gyűjtőhelye. Mindenki magával hozza a csomagját, a történetét, a mintáit. Felpróbáljuk, majd levesszük egymást. Esetleg kicsit hordjuk is. Mindezt egyértelműen pozitív, nyitott, kedves, udvarias felhanggal tesszük. Biztonságos terep. Röpke egy év alatt sokféle férfival táncoltam. Mindig nagyon érdekes az… Bővebben »
Pörgős, aktív éveket töltöttem óvodások között szívvel-lélekkel, lelkiismeretességgel. Bizony embert próbáló, idegrendszert szaggató, ugyanakkor csodálatos feladat volt, sok gyermek- közeli élménnyel, még több ősz hajjal, mosolyránccal. Nem véletlen, hogy nyugdíjba vonulásomkor így búcsúztatott a főnöknőm: – „Marika, 40 év alatt mindössze 31 napot voltál táppénzen. Most már jöhet a jól megérdemelt pihenés.” Pihenés? – morzsolgattam… Bővebben »
Szívja az Isteni, friss levegőt, Hajnalosan kel, tengernyi a gondja Pajtában köszönti a kelő nap őt. A nőci, ha negyven, menyecskének hívják S vállán a család gondja, baja Párja, a férfi, sok határon túl van, S így nem csak a nyak, de a fej is ő maga. A nőci, ha negyven, megfeji a marhát, Moslékot… Bővebben »
Ahogy álltam az autósbolt pultja mögött azon gondolkodtam, leüvöltsem-e az enyhénszólva mélynövésűnek nevezhető nagyon lekezelő, úriembernek jóindulattal sem mondható hímnemű fejét, vagy a szokásos műmosolyommal és áludvarias stílusomban szolgáljam-e ki amit ilyen esetekben szoktam felvenni… Végül a kiszolgálás mellett döntöttem, de az ilyen esetekben sokszor előforduló torokszorító érzés már fojtogatott. Mégcsak ki sem dobhattam a delikvenst, hiszen kis város ahol élünk,… Bővebben »
„Gratulálok”- mondta édesanyám, amikor kezembe vettem a diplomám. „Most már valóban elkezdhetsz dolgozni!” – tette hozzá kissé szokatlan hangnemben. Mi az, hogy most már elkezdhetek dolgozni? Hiszen én eddig is keményen dolgoztam: nyelvvizsga, két nyelvből is, külföldi ösztöndíj, kétszer is és még sorolhatnám, mi mindenért dolgoztam meg , míg a diplomám a kezembe vettem. Mindez… Bővebben »
Én mondtam neki, hogy várjunk ezzel még egy kicsit. A két idősebb gyerek is alig pár éves, a kislányunk pedig mindösszesen 3 hónapos. Azt sem fogja látni, hogyan nő fel, talán az első szavakat sem fogja hallani. De, hajthatatlan volt, szerettem is benne, hogy ilyen törekvő. Elvégre, közös érdekünk volt. Az itthoni fizetéséből három gyereket… Bővebben »
