Címke: featured

Nincs ideje. Folyton késésben van. Nem csoda, két helyen dolgozik, ez napi minimum tizenegy óra. Ha hozzávesszük a kertvárosi ingát. Hagyjuk is. A számok sosem voltak a barátaim. Bezzeg a betűk. Mióta hivatalosan is író vagyok – a munkanélküli marketinges annyival rosszabbul cseng –  a betűk maradtak nekem. Nagy és kisbetűk. Hosszúak, rövidek, duplák, szimplák.… Bővebben »

Tavaly nyár elején kaptam meg az ítéletet: műteni kell az epém. Azt hiszem sikerült rekordokat dönteni halasztgatásban, lehet, hogy pályázok is guinness recordra, a nő, aki leghosszabb ideig élt szigorú epediétán kategóriában. A műtétre való felkészülés a rám jellemző módon történt. Megnéztem minden youtube videót a neten, ami epeműtétről szólt, elolvastam mindent a mélyaltatásról. Persze… Bővebben »

Azt azért érdemes tudni, hogy nagy ajándék megtaláló, kitaláló, eldugó hírében állok. Imádok ajándékot venni, kapni, kitalálni. Tavaly a munkahelyi angyalkázáson, egy kávézót építettem a kihúzott emberemnek, de volt már paraszt reggeli, kelesztő tál, írattam egy dalt valakinek, amit elfuvoláztam. Általában sikerül is jól eldugnom az ajándékokat, még egy rollert is sikerült, anélkül, hogy megtalálták… Bővebben »

Karácsony előtti utolsó szerda van. Robogunk az autópályán a semmi felé, egy falu irányába, ahol nincs pláza, nincs mozi, egyetlen közért van, és több a földút, mint az aszfalt. A csomagtartó tele van szépen becsomagolt ajándékdobozokkal és házi süteményekkel. Eredményes gyűjtésünk volt ebben az évben, sok kolléga hozzájárult az adakozáshoz. Harmadik éve jövünk ebbe a… Bővebben »

Tudom, hogy a november-december a céges csapatépítések és karácsonyi bulik időszaka. Ilyenkor minden, magára valamit is adó cég szervez valamilyen rendezvényt, ahol vaddal és hallal, s minden jó falattal vendégeli, kényezteti a munkatársakat. Tudom, hogy te is megfáradt érdektelenséggel érkeztél, beletörpülve a millió íróasztalon hagyott feladat nyomasztó súlyába, a mindennapi mókuskerékbe, a család és a… Bővebben »

Avagy a Tökéletlen elsőkarácsonyom története Bakimanóval Az ajtóban álltak, mind az öten. Mintha egy rémálomba csöppentem volna, karácsony az Elm utcában. Áron tekintetét kerestem, aki a nappali küszöbéről sandított vissza rám tanácstalanul, miközben én a lányunkat egyensúlyoztam a kezemben ünneplőstül. Amúgy is idegtépő nap állt mögöttem, egész nap sütöttünk, főztünk, pakoltunk, készülődtünk, este gyertyafényes vacsora… Bővebben »

Jó barátok vagyunk a GPS-el. De tényleg. Vagyis inkább barátnők, mert mindig női hangot hívok útitársamul. Nincs szükségem arra, hogy vezetés közben egy férfi frusztráljon. Így is minden malőrnél a kisördög a fejemben felváltva apám, vagy a férjem hangján kéri számon figyelmetlenségem. Szóval jóban vagyunk ama navigátorral, aki a technika jóvoltából megkímél a térképhajtogatástól. Az… Bővebben »

A karácsonyfa mindig az ablak előtt állt. Nem bíztuk a véletlenre, kikötöztük damillal a karnishoz, nehogy leboruljon. Megoszlottak a vélemények, szükség van-e erre az óvintézkedésre, a bátrabb családtagok csendben somolyogtak, ahogy székre sámlit téve lezajlott az akrobatamutatvány. Egyszer aztán megvettük a világ legszebb fáját. Annyira tökéletes, annyira szabályos volt, úgy illeszkedett a talpba, mintha soha… Bővebben »

Általában a sógornőm és családja meghív minket és náluk töltjük a karácsonyt, így én nagyon könnyen megúszom különösebb készülődés nélkül. Nincs nagytakarítás, nincs sütés-főzés, egész napos konyhai robot és persze izgulás, hogy jól sikerül e az ünnepi menü. Egyetlen dolgunk csupán, hogy szépen felöltözve elmenjünk hozzájuk, átadjuk az ajándékokat és elfogyasszuk az ünnepi menüt családi… Bővebben »

Hajtom a pogácsát. Végigsimítom a lágy tészta hűvös felszínét. Ez megnyugtató. Érzem az élesztő illatát. Ez kiszámítható. Belemarkolok a puha lisztbe, és meghintem a tetejét. Már enyhül, már nem fáj. Ez mindig ugyanolyan. Egy biztos pont. Ha jól csinálod, meglesz a várt eredmény. Nyújtom a pogácsát, s ahogy gördítem a nyújtófát, legördülnek a vállamról is… Bővebben »