De legalább egész nap ment a háttérben a Kisvakond.
A Kisvakondra minden körülmények között lehet számítani. Örök optimista, kedves, vidám, ahol tud segít, mint az úttörők, mint Timur és csapata, vagy mint Teréz Anya. (Meg Terézanyu.)
A Kisvakond egy alternatív sztár. Egy időtlen, szociálisan érzékeny popkulturális ikon.
Zdenek Miler 1956-ben kapott megbízást, hogy a csehszlovák ipar nagyszerű folyamatait mutassa be rajzfilmen az érdeklődő gyermekközönségnek. Miler törte a fejét, hogyan teremthetne egy kedves kis figurát, de már minden valamirevaló állatka foglalt volt. A legenda szerint Miler egy réten sétálva kis híján felbukott egy alattomos vakondtúrásban, és szembe találta magát egy vaksi, nagykarmú, randa vakonddal.
Mint Pallas Athéne fejéből Zeusz, vagy Joanne Rowlingéból Harry Potter figurája, úgy pattant ki Miler fejéből a Kisvakond figurája. Így rehabilitálta a csúnyácska, kertészek-réme földtúrót a zseniális mester és alkotta meg ihletésére gyermekek millióinak kedvencét.
A Kisvakond az egykori szocialista blokk Mickey egere.
Az egyébként szimpatikus egér minden kellemetlen, gyermekbarátságtalan kereskedelmi jellemvonása nélkül.
Megkockáztatom, ami cseheknek nagyjátékfilmben Milos Forman, az rajzfilmben Zdenek Miler.
Kisvakond ma már világsztár. Állítólag újabban a japán kisdedek és szüleik fedezték fel maguknak.
Magam is nagyon rajta vagyok, mivel az édes kis kétévesem is rajta van.
Ha ennyit néznék mondjuk Mindentudás egyetemét, mint amennyi Kisvakondot, már simán ledoktoráltam volna akár atomfizikából is.
A Makom háttere is tökéletesen megalkotott: erdőben, réten játszódik, a virágok a növényhatározóéval vetekedő pontossággal vannak megrajzolva, csont nélkül be lehet azonosítani Közép-Kelet-Európa jellemző flóráját: a pitypangtól kezdve a pipacson át a százszorszépig, a kökörcsintől kezdve a törökszegfűn át a kék virágú lenig, amelyből a Kisvakond legendás kantáros, zsebes nadrágja készül, kalákában.
Van, aki e nadrágot nem ismeri?
A Kisvakond nem sokat beszél, illetve a gyerekek nemzetközi jelrendszerét használja, nevetni és pityeregni pedig úgy tud, hogy az embernek belesajdul a szíve.
A legenda szerint Zdenek Miler saját lányai adták kölcsön hangjukat Kisvakondnak.
Háttérzenéje is zseniális, többnyire szimfonikus zenekar játszik gyönyörű klasszikusokat. Különösen akkor hálás ezért az ember, amikor a családi hétköznap ismerős, megnyugtató hangjait felváltja a tüsszögés, a köhögés és a fájdalmas sírás hangja.
Minden szülő tudja, nincs annál rosszabb, amikor a beteg a gyerek.
Amikor a tűzrőlpattant, zenés-táncos, mosolygós, motolla tündéri gyerek nyűgös, nem szól egy szót sem, és felkelni sem akar.
Semmi nem tudja felvidítani, se a túró rudi, se a kettészedett pilóta keksz a csokis felével, se a málnaszörp.
Csak a Kisvakond. Így ha beteg a lányom, nálunk Kisvakond megy, non-stop.
Persze nem nézem folyamatosan, hiszen sürgök-forgok, lázat mérek, csillapítok, orrot porszívózok – Ó istenem, ez a legnehezebb – és köhögéscsillapítót adok, cé-vitamint csöpögtetek, Isten áldja Szentgyörgyi Albertet is, a lányom picuri hátára légzéskönnyítő balzsamot kenek, kiskanalanként diktálok bele egy kis teát, hogy ha már nem eszik, legalább igyon valamit, és igyekszem nem pánikba esni.
Nem lesz baj, meg fog gyógyulni, csak két három napot kell kibírni, megígérte a gyerekorvos.
Segíts Kisvakond, így fohászkodom, gyógyulni a lányomnak.
Makom a képernyőn jön-megy, kimenti az árvízből barátait, a nyuszit és az egeret, de kiment egy árva sasfiókát is, akinek anyja helyett anyja lesz, felneveli, és aztán boldogan tologatja nagymamaként a már felnőtt sas kis fiókáit.
Ezt az epizódot mindig megkönnyezem, pedig több százszor láttam.
Azt viszont mindig tovább pörgetem, mert elviselhetetlenül szomorú, amikor kiirtják az erdőt, hogy hatalmas lakótelepet építsenek helyére. A földönfutóvá vált Vakond a nyuszival meg az egérrel bürokratáknál kilincsel, persze hiába. A szocialista rendszer társadalomkritikáját sem nélkülözi Zdenek Miler halhatatlan sorozata. Állatos tanmese az emberi természetről, a jóság hatalmáról. És egy letűnt kor sajátos krónikája is egyben, azoknak, akik ebben a letűnt korban voltak gyerekek. Mint például én.
De azon az epizódon is könnyekig hatódom, ezredszerre is, amikor a Makomnak végre lesz nadrágja, mert mindenki segít neki, és ő is mindenkinek segít. A Kisvakond nagyon jó ember.
Zdenek Miler azt mondta, magáról mintázta őt, illetve csak szeretne ilyen lenni, de ő közel kilencven (!) évesen visszavonultan él, és sajnos nincs annyi jóbarátja, mint a Kisvakondnak.
Innen üzenem, nagyon szeretünk, Zdenek!
Sosem fogom elfelejteni a lányom arcát, amikor a második születésnapján átnyújtottuk neki az ajándékot, egy valódi cseh plüssmakomot, ránézett a képernyőre, ahol ment a Vakond, aztán a plüssvakondra, aztán megint a képernyőre, és hitetlenkedve kérdezte:
– Ez?
– Ez – mutattuk – igen, ez ugyanaz.
Magához szorította, és hosszan nézegette ezt a megtestesült háromdimenziós csodát. Végül megsimogatta aprócska kezeivel a Makom arcát.
Szóval ha karácsony, és ajándék-hullám, én azt mondom: Kisvakond. Bármennyi, bármilyen formában. Mióta gyerekem van, minden egyes ajándékra úgy tekintek, mintha én kapnám. Nem csavarom ki a lányom kezéből, de legalább annyira örülök neki, mint ő. Vagy egy kicsit jobban.
Hatalmas távlatok vannak még a Makomban, érzem.
Úgy intellektuálisan, mint érzelmileg és spirituálisan is jót tesz a családnak, a gyermek egészséges fejlődésének, és nem utolsósorban, gyógyító erővel bír. Mert azt még a kétévesek is tudják, hogy köhögéscsillapító, meg lázmérő, orrporszívó és antibiotikum ide, vagy oda, egyik sem ér fel a Makom varázserejével.
Ezért nézem ezredszerre is, és soha nem fogom megunni.
Csak a gyerek legyen jól.
©2009 Rácz Zsuzsa
Megjelent a Nők Lapja Évszakok magazin 2009. téli számának publicisztika rovatában.
