Covid-járvány! Mi ez? Valóban veszélyes? – tettem fel napokon keresztül ezeket a kérdéseket. De pár hét elteltével megkaptam a választ a sok haláleset kapcsán. Nemcsak én a párommal, hanem szomszédaink is bezárkóztak, gyerekeink vásároltak be, amit a lakópark kerítésén adtak át. Megpróbáltuk napjainkat kellemes dolgokkal kitölteni és figyelmünket elterelni a mellettünk dübörgő veszélyről. Egészségünket a huszonkét négyzetméteres teraszon történő gyaloglással és a televízióban közvetített tornákkal próbáltuk frissen tartani. Szellemi frissességünket kanasztázással, rummikubozással, ötszáz darabos puzzle összerakásával próbáltuk fenntartani, de ezek nem pótolták a szeretett családunkkal, barátainkkal való kapcsolattartást. Ezt a hiányt próbáltuk enyhíteni napi telefon- és videóbeszélgetéseinkkel.

Három hónap elteltével úgy döntöttünk, hogy ezt be kell fejezni, és meg kell tanulni ezzel a járványhelyzettel együtt élni. Kialakítottuk, mit, hogyan fertőtlenítünk, ruházatunkat mi módon cseréljük, és természetesen, mikor és hogyan viseljük a maszkot. Mivel évekkel ezelőtt megszereztem a nordic walking edzői oklevelet, úgy gondoltam, szomszédjainkat és magunkat is kimozdítom ebből az abnormális testi és lelki állapotból. Felhívásomra egy kis csapat gyűlt össze, akik nagy várakozással vágtak bele az ismeretlenbe. Egy pár nordic-bottal rendelkeztem, így nem kellett azonnal a számukra a teljesen ismeretlen sporthoz botot vásárolniuk. Egy rövid elméleti bevezetőt követően, a lakóparkon belüli füves részen, ahol senkit sem zavartunk, megtanítottam a lépéseket, a kézmozgást, és elmondtam, milyen csodálatos hatása van egészségünkre ennek a sportnak. Megmozgatja az összes izmot, a futással ellentétben kíméli a bokát és a térdet, a kezeink ritmikus ökölbe szorítása, majd kiengedése szabályozza keringésünket, segítve a szív munkáját. A keringés javítása fokozza az agy vérellátását is.  Amikor megismerkedtek a technikájával, szinte mindenki megfogalmazta, nem gondolta, hogy milyen nehéz szabályosan űzni ezt a sportot.  Megnyugtattam őket, hogy egy hét múlva minden lépést könnyednek és élvezetesnek fognak érezni. Akik elhatározták, hogy csatlakoznak, és ezzel kilépnek a zártságból, azért, hogy közösségben lehessenek, megrendelték a számukra megfelelő méretű botokat. Tizenkét női társammal és két férfival indult az egy héten három alkalommal történő edzés. Minden edzést bemelegítéssel kezdtünk, majd négy kilométer gyaloglás után izomlazítással fejeztük be. Nehezen fogadták el, hogy mindezért nem kell fizetniük. Nem ismertek! Nem ismertek, mennyire önzetlenül segítek másokon, és ezzel önmagamnak is. A járvány fokozódása miatt még nem merészkedtünk ki a lakópark szomszédságában lévő kiserdőbe, ahol az erdészet által kialakított erdei futópálya ideális a sportunk számára. Egymás mellett gyalogolva egyre jobban megismertük egymást, így mire már kimerészkedtünk az erdőbe, egy baráti közösség vette birtokba az erdei futópályát. Sajnos, a betegséget nem tudtuk teljes mértékig elkerülni, de olyan erőt gyűjtöttünk, ami a betegség gyorsabb lefolyását segítette elő. Akik egészségesek voltak, bevásároltak, én ebédet készítettem, egymásért voltunk. Karácsonykor a lakóparki kis fenyőfát feldíszítettük, majd a teraszunkon apró ajándékokkal ünnepeltük egymást. Boldogok voltunk, hogy meggyógyult társaink is velünk lehettek. A covid lecsengését követően a közelben lakók közül is csatlakoztak hozzánk. Néhány sporttársunk elhozta barátnőjét is, akik hamar beilleszkedtek közösségünkbe.

Mindenki tudja, hogy egyedül nem menne ki szélben, hidegben, vagy forró nyári napokon, de a jó baráti közösségnek hihetetlen ereje van. Negyedik éve már, hogy elkezdtük közös utunkat és meg sem fordul a fejünkben, hogy abbahagyjuk. Élvezzük a jó levegőt, egymás társaságát, hogy egészségesek vagyunk, lélekben gazdagodva, vidámmá vált életünk. Élvezzük a tiszta levegőt, a madarak hangos csivitelését, a fák, bokrok változatos szépségét.  Minden edzés után megköszönjük, hogy együtt lehetünk. Hihetetlen, hogy az egészségünkre gyakorolt hatáson kívül, milyen fantasztikusan megváltozott a lakótársak közötti kommunikáció. A lépcsőházi lakótársnőink, akik szinte alig ismerték egymást, napi baráti kapcsolatban élnek, közösen járunk színházba, moziba, koncertekre.

Nagyon jó érzés kerít hatalmába, amikor időnként párom azt mondja, „ezt neked köszönhetjük”, én ilyenkor mosolyogva kérdezem: „De ugye megérte?” Megöleljük egymást, és minden ölelésünkben boldogok vagyunk, hogy hetvenöt év feletti korunk ellenére tudtunk még pozitív energiát adni embertársainknak.