Tizenkét évig volt kitűnő bizonyítványom. Egészen kicsi gyerekként megtanultam az iskolai jegyeimet az emberi kapcsolatok és a testi-lelki fáradtság elé helyezni, és ez az egyetem alatt sem változott. Amikor a német zárószigorlaton egy levegőre felsoroltam a professzornak, hogy az -and, -ant, -ar, -är, -ast, -et, -ent, -eur, -ier, -iker, -ist, -or, -oge, -ikus, -ismus, -us végű idegen eredetű szavak „der” névelősek, majdnem leesett a székről. A legviccesebb, hogy most ahhoz, hogy ezt itt is felsoroljam, nem kellett utánanéznem. Csakhogy az egyetem véget ért, és rá kellett jönnöm, hogy az iskola biztonságos falain kívül nem lehet mindenre egy levegővel válaszolni. Muszáj levegőt venni.

2020 őszén ekcémás lettem. Fokozatosan alakult ki, de a végén már szinte nem volt ép bőrfelületem. Ha az ember ekcémával küzd, akkor általában számba veszi minden igazolt és képzelt allergiáját, de hogy a testi tüneteken és okokon kívül létezik más megközelítése is a problémának, ezt vagy nem sokan tudják, vagy nem sokan foglalkoznak vele. Viszont akinek a testének szinte minden négyzetcentiméterén megkeményedik és hámlik a bőr, és annyira viszket, hogy legszívesebben elporladna az éjszaka közepén, annak jól jöhet egy B terv. Ekkor jutott először eszembe, hogy az egyik unokatestvérem pár éve hasonlón ment keresztül, úgyhogy hozzá fordultam tanácsért.

Meglepetésemre azt válaszolta, hogy az ekcéma fő kiváltó oka általában a stressz, csak erről nem sokan beszélnek a kivizsgáláskor. Ezenkívül szükségem lesz egy jó hidratálóra, egy olajos tusfürdőre, és amit talán még kevesebben említenek, egy kétségbeesett atópiás dermatitiszesnek, az a feltétlen önszeretet és öngondoskodás szükségszerűsége. Elgondolkodtatott. A bőrgyógyászaton is mondták az olajos cuccokat, de szeretetről szó sem esett. Az, hogy az ekcémának lelki okai is vannak, új információ volt számomra. Viszont akármilyen furcsa volt a helyzet, éreztem, hogy ez lesz a jó irány.

Úgyhogy a kitűnő bizonyítványok és a külvilág elismerésének hajszolása után fontosabb tanulnivalók után kellett néznem. A férjem talált nekem egy csoportos autogén tréninget, ahol meglepődve tapasztaltam meg azt, mennyire boldoggá és nyugodttá tesz engem az a tudat, hogy valaki azt adja nekem feladatként, hogy lélegezzek. Amikor megérzed a puszta létezés örömét, az egy nagyon értékes emberi pillanat. Innentől pedig már valahogy egyértelműbb, merre tovább. Megtudtam, hogy vannak olyan szakemberek, akik pontosan azzal foglalkoznak, hogy az ekcéma testi-lelki okait összekössék. Részt vettem egy pszichodermatológiai támogató programban, ahol megtanultam tudatosítani az érzéseimet és a gondolataimat. Figyeltem, hogy mit érzek a tagjaimban, amikor félek, dühös vagyok, vagy éppen nyugodt és boldog. Elkezdtem figyelni arra, mitől leszek jobban.

Gyerekként akkor éreztem önfeledten felszabadultnak magam, amikor alkottam vagy sportoltam valamit. Úgyhogy elhatároztam, hogy tudatosan időt szánok ezekre. Holdfényes Roxfortot festettem, amigurumikat horgoltam, táskát varrtam, zongoráztam, énekeltem, rajzoltam. A bőröm pedig ebben az ütemben gyógyult. Elkezdtem jógázni és zumbára járni. A kreatívkodás és a sport mellett akkor léptem egy hatalmasat a gyógyulás útján, amikor a kisfiam kilépett a steril babakorszakból, aminek elengedhetetlen része, hogy olykor megeszik az ember a földről egy-két (zacskó) pufit. Tudtam, hogy mindig is túlzásba vittem a kézmosást, de nem gondoltam, hogy az eltúlzott higiénia elengedése is ennyire felszabadít majd.

Boldoggá tett ez a gyógyulási folyamat, és sokat meséltem róla a környezetemnek. Egy barátnőm sokszor nevetve idézi fel, hogy egyszer, miután elmesélte, mennyi dolga van, megkérdeztem tőle: – És mit teszel a lelkedért? – Hirtelen nem sok dolog jutott eszébe, amit lélekkarbantartás terén fel tudott mutatni, de mondta, hogy később is sokszor eszébe jutott a kérdés. Egy alkalommal, mikor újra találkoztunk, vidáman újságolta, hogy beiratkozott táncolni.

A legjobb az egészben, hogy számtalan dolgot tudunk a lelkünkért tenni. Végtelen online és személyes közösség van, ahol osztozni lehet másokkal élményekben, tudásban, lelkesedésben. Vicces, hogy az is közösségbe tud hozni emberekkel, ha egyszerre akarjátok regenerálni a gátizmotokat, és az is, ha mindketten érdeklődtök a nagyikocka horgolása iránt. A kitűzött cél összekapcsol másokkal, és segít az úton maradni.

Tizenkét évig volt kitűnő bizonyítványom. Az elvárásokat az emberi kapcsolatok és a testi-lelki fáradtság elé helyeztem. Sokszor elhanyagoltam a belsőm legfontosabb igényeit a kapcsolódásra és az önazonosságra. Még sok évre lesz szükségem, hogy teljesen megtanuljak a jó irányba növekedni, de van hozzá kedvem, mert nem egyedül vagyok ezen az úton. Habár engem egy betegség kényszerített rá a változtatásra, ez a tapasztalat tanított meg nyugodtan lélegezni és bízni abban, hogy az élet minden területén találni fogok olyan embereket, akiknek a példája segít majd meglátni, mi a következő lépés, amit meg kell tennem a lelkemért.