A harmadik gyermekünk születése után határoztam el véglegesen, hogy most én jövök! Három kislányom van… az elsővel még azt éreztem, hogy ennél többre nem is vágyhatom, teljesen kitölti az életemet. A második után már jólesett kicsit egyedül is lenni. Aztán a harmadik születésével az egymás nélkül töltött idő már nem okozott lelkifurdalást, mint korábban. „Ha az anya jól van, a gyerek is jól van.” Nagyon utáltam ezt a mondatot. Mint amikor a képedbe ordítják, hogy rajtad múlik minden. Legutóbb például azt olvastam, hogy az otthonod rendetlensége a lelkiállapotod visszatükrözése. Na, köszi… Amúgy is a gyenge pontom (költözés küszöbén három gyerekkel hatvanöt négyzetméteren), de nyilván okkal találnak rám ezek az írások.

Hat évet vártam rá, hogy anya legyek. Rengeteg sikertelen próbálkozás, inszeminálás, lombik, két vetélés után végül úgy éreztük, hogy elmentünk a falig, ennyi volt, elengedtük. Aztán megtörtént a csoda, és öt éven belül három gyermekünk született. Harminchárom évesen lettem anya, most negyven vagyok. Érzelmi hullámvasút a mai napig… mindenemet odaadtam testileg-lelkileg. Az első perctől kezdve érzed, hogy ez az időszak most nem rólad szól, a saját igényeidet háttérbe kell szorítanod. A sor végére kerültél… Persze a környezeted nem érti, hogy mi bajod van. Mi bajod lehet? Hiszen teljesült minden kívánságod, élvezd és örülj neki! Egyik napról a másikra határoztam el, hogy tenni fogok magamért, és életmódot váltok.

TESTI harmónia – Mozogj!

Soha nem bírtam az itthoni tornát, nem tudtam rávenni magam. Mindig szükségem volt a közösség erejére, imádtam a csoportos aerobikórákat. A gyerekek születése óta szinte semmit sem sportoltam. A rajtam maradt majdnem plusz húsz kiló már nagyon zavart. A szoptatással magyaráztam, hogy semmit nem vonok meg magamtól, a gyors kalóriabevitel az esti Milka-táblák eltüntetésével valósult meg. Aztán valami átfordult bennem. A pluszkilókkal egyáltalán nem tartottam nőiesnek magam, holott a párom ezt soha nem érzékeltette velem, de engem zavart. Szóval a vége online torna és szigorú diéta lett. Fanatikus és irtó elszánt lettem, többször előfordult, hogy a napi tornaadagomat az esti altatás után teljesítettem. Egyre nőtt az önbizalmam, tetszett a kép a tükörben. Hetente egyszer ugrálós, stresszlevezetős jumpedzésre mentem, hetente kétszer pedig jógáztam. Vagyis elmentem otthonról, ami nem jöhetett volna létre a családom támogatása nélkül.

Hiszem, hogy a testi fittség, a jó állóképesség és az ellenálló immunrendszer hatással van a lelked állapotára. A dolgos mindennapok túléléséhez pedig mindez elengedhetetlen.

KÉRJ segítséget!

Az életed neked a legfontosabb, senki másnak! Törődj vele, viseld gondját és szeresd! Nehéz megtalálni az egyensúlyt számomra az önzőség és az önszeretet/öngondoskodás között. Három kicsi gyerek (2, 4 és 6 évesek) mellett hetente háromszor eljárni délutáni edzésre, tudom, hogy sokak számára elképzelhetetlen. Hálával tartozom és ki is mondom a férjemnek és a férjem szüleinek, hogy őszintén mellettem állnak, és bármikor, de tényleg bármikor számíthatok rájuk. (Külön történet, hogy mit tudsz kezdeni azzal, ha a gyermeked könyörög, hogy ne menj el!)

Az igényeidről beszélni kell! Sokszor estem abba a hibába, hogy azt vártam, mások kitalálják a gondolataimat/vágyaimat. Mióta gyerekeim vannak, ebben is sokkal tudatosabb vagyok, igyekszem pontosan megfogalmazni és ki is mondani a dolgokat. Itt meg kell említeni a tiszta kommunikációt is, ami szintén elengedhetetlen az egészséges családi működéshez. Ne legyenek játszmák, félrevezetések… világosan fogalmazd meg, hogy mit szeretnél! Merj segítséget kérni! Én is duzzogtam, vártam, reméltem… felszívtam magam, hogy majd egyedül is megoldom, de mindent nem tudok, főleg nem három gyerekkel. A kérésemre adott választ igyekszem nem előre magamban megválaszolni, így tiszta a lelkem, hogy rajtam bizony nem múlt semmi, én megpróbáltam…

Anyaként még inkább figyelek a testem jelzéseire, vigyázok magamra. Szeretem a testem és vigyázok rá. Ha beteg vagyok, akkor orvoshoz megyek. Régebben ez nem így volt. Az ember mártírkodik, még betegen is dolgozni megy, mert bizonyítani akar. Én nem akarok már senkinek semmit bebizonyítani. Betegen nem tudok helytállni, nem tudom ellátni a családomat, segítségre van szükségem.

ÉLVEZNI az életet

A családunk alapja a férjemmel mi ketten, a szerelmespár vagyunk. Tudatosan gondozzuk, óvjuk, féltjük a kapcsolatunkat. Havonta egyszer randizunk, ami hét napból hatot dolgozó férj, építkezés és három gyerkőc mellett nem mindig jön össze, de a törekvés és a nagyszülők támogatása, lelkesedése határtalan. Koncert, mozi vagy színház, szinte mindegy, de igényünk van rá és jólesik.

Negyvenévesen jutottam el oda, hogy igyekszem az élet minden területén tudatos lenni. Rengeteg agymunka, tervezés, szervezés… Sokat kell még fejlődni. Szeretnék lelki, spirituálisabb síkon gazdagodni. A napi problémákon felülemelkedni, rajtam kívül álló dolgokon nem idegeskedni. Ezt szeretném örökül hagyni…