Fordítva kezdem a történetet; hogy is van ez a szerelem-ügylet anyaként?
Az én anyukám tök jó fejként viselkedett, minden hódításnak együtt örült velem. Örült, ha új fiút néztem ki magamnak. Örült az első csók-történetemnek. Sajnos én nem tudtam ilyen vagány anyuka lenni. Sokat megélt „toprongy” lelkemmel kívül mosoly, belül csupa könny voltam, amikor a lányom szerelmes lett. Akkor éreztem először, már nem én vagyok fontos neki. Pedig két éves korában még jót nevettünk, mikor a bölcsiből hazaérve ezzel fogadott: „Anya én szeretem Áromkát!” Aztán kamasz lett és én újra tanultam az anyaságot. Amíg hozzá nem szoktam a „szerelmes a lányom” gondolathoz, addig folyton az éreztem: jaj, jaj, ez a drága, csepp gyerek, miért akar fiúzni? Mi az, hogy a srác hozzáér, megcsókolja? Nem látja, milyen kicsi még? Nem, nem látja. Mint ahogy én sem láttam magam kicsinek, amikor elkezdtem érdeklődni a fiúk után.
Szóval a szerelemes kamasz anyjaként nem vagyok a helyzet magaslatán. Pedig jól emlékszem, milyen volt, mikor én ilyen idős voltam. Most, amikor gondolkodni kezdtem az első szerelmem történetén, rájöttem, hogy igazából nekem „többféle első szerelmem” is volt. Mindegyik élmény megfelel valamilyen szempontból az „első” kategóriának.
1. A beteljesületlen
Általános iskolában többen is ugyanabba a fiúba voltunk beleesve. Nem volt tétje a dolognak, nem harcoltunk egymással érte. A legelső osztálytalálkozón az egyik csaj megcsókolta.  Utána azt mondta, ennyit még meg kellett tennie. Emlékszem, mennyire irigy voltam rá a bátorsága miatt.  Én bizony nem mertem lépni. Se akkor, se később. Soha nem is mondtam meg neki, mit éreztem iránta.  Így viszont évek kellettek ahhoz, hogy elfelejtsem, míg a bátor osztálytársam másnap reggelre túl volt a reménytelen szerelmen.
2. Az első csók
14 évesen új házba költöztünk. Már első nap kiszúrtam magamnak a magas, göndör hajú fiút, aki úgy nézett ki, mint egy modell. Alig akartam elhinni, hogy ő is érdeklődik utánam. Ő mindig mosolygott és megkérdezte, hogy vagyok, én meg alig bírtam beszélni a jelenlétében, csak vigyorogtam. A barátnőm sietett a segítségemre. Bemerészkedtünk hozzájuk az oroszlánbarlangba: a jóképű albérlő fiúk közé.  Ekkor csattant el az a bizonyos első csók és ekkor volt az első döbbent felfedezés: bizony a fiúk mást is akarnak, nem csak érzelmeket. Fejvesztve menekültem. A nagy szerelem ennyiben maradt; itt véget is ért, mielőtt elkezdődött volna.
3. Az első kemény „szívrepedés és szívszakadás”
15 éves voltam, a tesómmal jártam discoba. Ott találkoztam Vele, a fekete hajú, szép szemű, megnyerő modorú fiúval. A bemutatkozásnál elmesélte, hogy remekül rajzol és perfekt beszél franciául. Szerelem volt első látásra. A kezdeti szép pillanatok után azonban viharos volt a folytatás. Pár hónap alatt kiderült, hogy mégse beszél franciául, mégse dolgozik fontos beosztásban, és nem tud rajzolni. Nem bántam semmit. Mindegyik vallomása után ugyanolyan szerelmes voltam belé. Mert a negatívumok mellett ő volt az, aki két fontos dologgal gazdagította az életemet: a vallással és felvételivel a színjátszó csoportba. Kapcsolatunk másfél évig tartott. Sajnos az utolsó hónapokban már mással is járt, nem csak velem. Meglepődtem, mikor megláttam, hogy irattárcájában már nem az én fényképem virít, hanem egy szőke lányé. Na jó, alatta ott volt az enyém is. Szembesítés és pofon is következett, amit én kaptam. Nem mondom, hogy túl szép emlékeim vannak róla. Nemrég összefutottam a lánnyal, aki miatt akkor szakítottunk. Ő is szeretné inkább elfelejteni a göndör hajú lovagot.
4. Az első esküvő és az első válás
A fiú rendkívül jóképű volt. Zöld szemei az első pillanatban megigéztek ott az olajos dohánygyári műhelyben. Azonnal tudtam, hogy vagy ő, vagy soha többé senki más. Ő is azonnal tudta. Azt, hogy a másik lány kell neki. Történetünk eleinte inkább hasonlított egy paródiához, mint szerelemhez. Én belé voltam szerelmes, ő I-be. Én N-nel jártam, ő senkivel. I-nek meg J. tetszett. Nem ecsetelem a burleszket, a lényeg legyen annyi, hogy végül mégis elkezdtünk együtt járni. Mindennél és mindenkinél jobban ragaszkodtam hozzá, hiába lett volna „más érdeklődő”, aki gazdagabb, udvariasabb, lelkesebb. Én csak mellette tudtam elképzelni az életemet. Szerencsémre (akkor), pechemre (később), végül ő is belátta és elvett feleségül. A későbbiek folyamán is bármit kérhetett tőlem. Elég volt rám néznie az igéző zöld szemeivel, rámragyogtatni a mosolyát és én megtettem mindent, amit kért. De ez kevés volt ahhoz, hogy együtt maradjunk.
Azóta csend van szerelem tájékon. Illetve dehogy. Úgy látszik, most kezdődik az egész elölről. Mert megint titokban vagyok szerelmes. Ő a legszebb pasi, akit valaha láttam. Ha nem lenne már eleve jóképű, a gyönyörű lelke akkor is átragyogna, és világítana, mint egy lámpás. Nem szégyellem bevallani- mert úgy is tudja: azon nyomban beleszerettem. Azóta róla álmodozom és várok. Közben mondogatom magamnak: kitartás, nemsoká jön az első csók. De már nem fogok elmenekülni, ígérem!