Már tíz perce az előszobában vagyunk.

A cipő felvételével nincs nagy gond, kicsit támaszkodva, meg-megbillenve, de egyedül húzza fel. Na jó, nem fűzőst, tépőzárast. A sapkánál megkeresi az össze-varrást,

– ez az -, mondja, és egy gyors mozdulattal a fejébe csapja. Igazít egy kicsit az elején, mélyen a homlokába húzza.

Sál a legegyszerűbb művelet, de a kabáttal megszenved. Először a jobb kezét dugja az ujjába, aztán az egész kabátot magára tekeri, jobb kézzel elől átnyúlva, tartja a sarkát, amíg a bal karját ide-oda evickélve meg nem találja a bejáratot a kabát bal ujjába.

Ebben sem engedi, hogy segítsek.

„Egyedül kell”- mondja és szavainak nyomatékot adva hátrább is lép egyet.

A cipzár felhúzásának kétszer ugrik neki, de amikor sikerül, nagyot sóhajtva néz rám.

Na kész –, mondja -, és boldogan és elindult a kijárat felé.

A teraszról magához veszi a háromkerekű, dupla csengővel ellátott kis biciklijét, és elindul levegőzni, a kibetonozott járdán.

Ő a kis unokám, 5 éves.

……….

Már tíz perce az előszobában vagyunk.

A cipő felvételével nincs nagy gond, kicsit támaszkodva, meg-megbillenve, de egyedül húzza fel. Na jó, nem fűzőst, tépőzárast. A sapkánál megkeresi az össze-varrást,

– ez az -, mondja, és egy gyors mozdulattal a fejébe csapja. Igazított egy kicsit az elején, mélyen a homlokába húzza.

Sál a legegyszerűbb művelet, de a kabáttal megszenved. Először a jobb kezét dugja az ujjába, aztán az egész kabátot magára tekeri jobb kézzel elől átnyúlva,  tartja  a sarkát, amíg a bal karját ide-oda evickélve meg nem találja a bejáratot a kabát bal ujjába.

Ebben sem engedi, hogy segítsek.

„Egyedül kell” – mondja és szavainak nyomatékot adva hátrább is lép egyet.

A cipzár felhúzásának kétszer ugrik neki, de amikor sikerült, nagyot sóhajtva néz rám.

Na kész, – mondja -, és boldogan és elindult a kijárat felé.

A teraszról magához veszi a háromágú, csúszásgátlóval ellátott görbe botját, és elindul levegőzni a kibetonozott járdán.

Ő az édesanyám, 84 éves.

Vissza akarok menni a lakásba, sütni, főzni, vasalni, mosogatni, porszívózni, hajat festeni, körmöt lakkozni, csekket kitölteni, süteményt sütni, zoknit varrni, verset olvasni, könyvet írni, de meglátom, hogy megbillen a háromkerekű, és a görbe bot elé egy nagyobb darab gally kerül.örökifjú

Lelépek utánuk a teraszról.

Nem hagyhatom Őket magukra.

Én vagyok az Őrző, 60 éves.

Mikor is kezdődött?

Már 7 évesen én vigyáztam az öcsémre, később én vittem, s hoztam iskolából.

A 6 év korkülönbség egy egész életen át tartó „Őrző” szereppel jár.

A felnőttkori munkanélkülisége, a súlyos betegsége mind testvéri asszisztálást igényelt.

Munkába állásom 18 évesen a család anyagi támogatása miatt történt, és nem azért, hogy majd részese legyek a „Nők 40” programnak. Házasságom kezdeti szakaszában – a főállásom mellett -, a férjem vállalkozását építettem, majd háttérmunkát végeztem lányom és fiam egyetemi végzettségének megszerzésében.

Édesapám halálakor 32 évesen nyakamba szakadt édesanyám anyagi és egészségügyi gondoskodása, mely a mai napig tart.

Közben végeztem számtalan munkámmal kapcsolatos tanfolyamot, lettem a szakmai társaság elnöke, társadalmi munkában én is szerveztem munkahelyi továbbképzéseket, és mindezek elismeréseként kaptam    kitüntetéseket.

47 évesen –, gyermekeim felsőfokú végzettségének megszerzése után – iratkoztam be a Főiskolára, és 53 évesen, egy éppen befejezett építkezés után, „kétunokás” nagymamaként államvizsgáztam az Egyetemen.

Mindez hogy fért bele a nap 24 órájába? Számomra is nagy talány.

Talán, mert „senki nem mondta, hogy lehetetlen, ezért megcsináltam” –, és minden percét élveztem.

Azért egy kérdés nem hagy nyugodni:

Ki vigyáz az Őrzőkre?