Egy lopott percben olvastam, hogy a gyerekágyas időszakban nagy esély van arra, hogy az anya többször haragudjon a férjére, mint előtte. Elgondolkodom ezen és be kell lássam: van benne valami. Ha a szívemre teszem a kezem, azonnal tudom, hogy mi az. Utálom, hogy a férjem megteheti, hogy aludhat, ehet, ihat, dolgozhat ugyanúgy, mint a kisbabánk érkezése előtt. Haragszom a privilégiumaira. Ő megtarthatta mindet, én meg már a terhességem alatt szép lassan elveszítettem az összeset.
Tudtam, hogy meg vannak számlálva a perceim és a petesejtjeim, de még mindig forgattam a szemem, amikor a villamoson az anyukák a seggembe tolták a babakocsit vagy ha a repülőn a közelemben ült egy csecsemős család. “Fasza, itt fog üvölteni.” Csodálatos évek voltak, és egyetlen percet sem cserélnék el semmire, még az alakuló epeproblémáimat sem.
Aztán itthon ülök, kezemben a 3 hetes csecsemőmmel, és megint várok. Csak azóta eltelt 25 év. De nem jön. Most éppen nem a munka tartja vissza. Most éppen hasmenése van. Azt mondja. Sajnos nem tud jönni segíteni nekem a baba körül, azt mondja. Biztos azt hiszem, direkt csinálja, pedig nem. Azt mondja. A jeges felismerés, hogy egyedül vagyok hagyva, azt hiszem, most csapott meg úgy igazán.
– Előbb magyarul tanulj meg, bogyó – mondja neki, majd hozzám fordul. Nem kellene inkább magyar népdalt énekelnie?
– Azt is énekel. Én már hülyét kapok a mókuskától, a csigától, az összes depis magyar mondókától. Az egyik árva, a másik béna, a harmadiknak nincs cipője… Az empátiáról nem is beszélve. A doktor bácsi nehogy meggyógyítsa a szerencsétlen mókust! Tudod, hogy a bogyó úgy énekli, hogy meggyógyítja, meg?
Aztán megszületett és én persze a második pillanatban szerelmes lettem és lehet, hogy gáz, de nem az elsőben. Én akkor csak örültem, hogy vége. Aztán valószínű, hogy ettől, hogy a fej(Ő)gép folyamatosan a gyereken volt és egyre kevesebb fény jutott az apjára, plusz elkezdtük egymást apának és anyának szólítani a férjemmel, a nőiességem az valamelyik pelenkával együtt landolt a kukában. Mackógatya, sportcipő, lego-frizura.
