Minden második héten gyakorlaton voltunk, nyáron is több hetet dolgoztunk, bőven kipróbálhattam, milyen a pult másik oldalán lenni. Figyelni az oktatók tanításaira, miszerint „mindig a vevőnek van igaza”, és nem nagyon díjazták, amikor valaki a neszeszeres táska helyett mitesszeres táskát kért és a 16 évemmel annyit tudtam tenni, hogy pofon röhögtem a vevőt majd visítva berohantam a raktárba.
Magam sem tudom mi okozta a változást. Valahogy elmaradtak a mindennapi furkálások egymás iránt, valahogy minden jóra változott. Elkezdtünk együtt, egy csapatban dolgozni. Legalábbis én ezt érzem. Sokkal több van a munkatársaimban, mint ők magukról hiszik. Én látom bennük a jót.
Szerződéses bolt! Ez kell nekem! Cukrász ugyan nem leszek, és a diplomámmal sem tudok kezdeni semmit, de sebaj! Hátha egyszer még leszek cukrász, de ezt most engedjük el, mert most ebbe az irányba kezdett pislákolni a fény! A nagypapám, akitől kiskamaszként kellett elbúcsúznom, ő is boltos volt.
