17 évesen kaptam először szivecskés pandácskát egy sráctól és nagyon nem tudtam vele mit kezdeni. Mármint a plüssel. Kislányként is jobban lenyűgözött a fára mászás, mint a csajos dolgok. Tény, hogy volt egy babánk, akin néha fodrászkodtunk, és filctollal is kifestettük, amitől rondább lett, mint valaha. Ezek után inkább maradtam a fűzfánál, meg a csontváz-keresésnél. Talán ilyen indíttatásból lett belőlem kézi- majd focikapus is.

Az első magassarkúmat csak felnőttként vettem fel, a multinál. Nehezen ment az átalakulás. Sehogyan sem tudtam magam cicababának elképzelni, azt pedig nem láttam át, hogy a nőiesség nem egyenlő az utcalányos kinézettel. A nővérem volt a királylány típus, én a “ne kritizáld a stílusomat, mert leütlek, persze csak magamban”-fajta, Hugi meg kettőnk keveréke. Főiskolán már ismerkedtem a szoknyákkal, de az igazi átváltozás csak 36 éves korom körül jött el. Azóta van minden: magassarkú, szoknya, frizura és smink is, és mégsem vesztettem el a stílusomat. (A rock örök.)

A hatalmas műkörmök, műszemek (úgy szemöldököstől, pillástól, mindenestől, és nem a David Bowie-féle) továbbra is irritálnak, nem beszélve a habos-babos dolgokról. Természetesen vagyok már annyira érett, hogy emiatt ne ítélkezzem, és elfogadjam, hogy valakinek, sőt elég sokaknak ez jön be. A baj csak az, hogy mások abból indulnak ki, nekem is ilyesmikre lehet szükségem. Például az esküvőmhöz, amit 9 nap alatt kellett megszerveznem. A páromtól ugyanis ennyi időt kaptam rá. (Nesze neked romantika.)

Az egész azzal kezdődött, hogy elmentünk az anyakönyvi hivatalba apasági nyilatkozatot tenni. Felszerelkeztünk mindenféle papírokkal és nagy bátran, meg “mindjárt szülök”-hassal bekopogtunk az irodába. Ott szó, szót követett és elég hamar kiderült, hogy még így is kell egy csomó egyéb papír is az apaságihoz. Mert nem jó a kiskönyv, amiben szerepel az apa neve, meg a gyerek minden dátuma. Nem. Külön fecni kell a dokitól ugyanerről. Ez a törvény. A dokim viszont szabin volt, a baba meg mindjárt kint.

Ekkor megemlítette az anyakönyvvezető, hogy egyszerűbb, ha megházasodunk. Egyrészt, mert kevesebbe kerül a ceremónia, mint az illetékbélyeg az apaságihoz és a névátíratáshoz, másrészt mert az esküvővel mind a két dolgot egyszerre és külön papírmunka nélkül el lehet intézni.

Őszintén szólva nem nagyon örültem az ötletnek. Egyrészt mert ez akkor is nagy dolog, másrészt pedig, mert úgy néztem ki, mint egy újszülött vízilóbébi, a végtagjaim bedagadtak, és már 24 kiló plussznál jártam. Ki a fene akart így menyasszonykodni?! De mire észbe kaptam, már arról volt szó, hogy kilenc nap múlva esküvő és megyünk fel a protokoll-osztályra a részleteket átbeszélni.

Mindössze két és fél óra alatt megfordult az életünk én pedig átálltam munkatempóra:

0. nap. Brainstorming. Téma: esküvő. Résztvevők: gyerekek, két tanú párostól és mi. Feladat: a család értesítése        és esetleges orvosi kezelése a hír hallatára. Felhasznált idő: 45 perc.

  1. nap. A zenék kiválogatása. Az adott lehetőségek mindegyikét áthúztuk. Levél a protokollos hölgynek, hogy vihetünk-e sajátot. Igent mondtak. (Ők is.) Zenekeresés: 40 perc.
  2. nap. Ruhavásárlás. Sok választásom nincs, maradnak a kismama boltok. Internet elő, ruha kiválasztva, irány a helyszín, villámvásárlás. Felhasznált idő: összesen 90 perc. (A franc, ékszerem és cipőm sincs. Mindegy, úgy is vizesedek. Fényképeket meg akkor csak mellig.)
  1. nap. Gyűrűt kéne venni. Ez a legdrágább tétel. A párom nem ékszeres, én meg skót vagyok, nem akarok sokat kiadni rá. Bár imádom a szép és egyszerű ékszereket, a gyűrű téma aznapra inkább sztornó. Feleslegesen eltöltött idő: 50 perc. Ehelyett jobb, ha kitaláljuk, hogyan lesz belőlem kevésbé felpuffadt, ám szép hajú és szép körmű nő (a terhességem alatt folyamatosan tört, nem bírtam rendbe hozni…). Telefon, fb, keresgélés: fodrász intézve, mert csak színeztetni akarok. Extra frizura nem kell. Felhasznált idő: 40 perc.
  1. nap. Kaja is kellene, mert pont ebédidőben lesz az esküvő. Étterem kinéz, felhív, lebeszél, lefoglal. A körmös is válaszolt. Felhasznált idő: 15 perc. Csak kellene gyűrű. Net elő, kikeres, kiválaszt. Idő: 60 perc. A kisfiamnak verset kell tanulnia. Van rá két napunk, ami praktikusan a meccsei és az edzései miatt 2*30 perc. Téma: hóvirág. Gyakorlás pipa.
  1. nap. A kiválasztott zenéket ki kell írni pendrivera, a menüt véglegesíteni kell (francia hagymaleves, kijevi csirke, burgonyapüré/zöldköret, desszertet meg majd ott). Legyen torta, ne legyen? Legyen ital, ne legyen? Lesz. Beszélni kell egy cukrászdával, és fel kell hívni a gyűrűsöket, hogy van-e, amit kinéztünk. El ne felejtsem a körmöst. Idő: 30 perc. A verset is be kell fejezni még. Bakker, pár nap és farsangja is lesz…. Kéne cowboy-kalap. A lányomnak meg nincs semmi elegánsa…
  1. nap. Be kellene fizetni az esküvői csekket, aztán irány a fodrász. Három óra tökölés, de túl fogom élni.
  2. nap. Zenék leadása, ceremónia véglegesítése, cukormentes ital és desszert beszerzése. A kisfiamat is el kell vinni fogászati kontrollra, meg sportorvoshoz. Éljen a nyugodt élet.
  3. nap. Mindent le kell csekkolni. Fotózás házilag megoldva. Csak jó lenne egy rövid videó… Mondjuk nincs, aki felvegye…
  4. nap. Esküvő.

Újra. Mindkettőnknek. És bízunk benne, hogy ez már tényleg egy életre szól. Mert ahogy mindig is hittem, bátraké a szerencse. 40 fölött is.

Immár egy hónapja vagyunk házasok és három hetes a közös kisbabánk. A java még csak most kezdődik.