Andrea határozott és következetes, 44 éves tanítónő. Egyedül neveli kiskamasz lányát, és közben 10 éve várja vissza a férjét… Az élete tervszerűen halad előre mióta világ a világ. Az általa meghatározott keret kívülről kissé szűkösnek tűnhet, de neki ez adja a biztonságot. Tisztában van saját határaival, de egyáltalán nem érzi őket korlátoknak. Ugyanakkor, ha elhatározza, hogy például citerázni szeretne, addig megy, míg a célját el nem éri. Állhatatos és kitartó.
Gabi okos és jószívű, 41 éves tanítónő. Egyedül neveli két lányát, 4 évbe telt mire elvált… Nagyon kreatív, rendkívül művelt, ugyanakkor néha kissé nehezen tartja a kereteket, szabályokat. Temperamentumos forradalmár és segítőkész jó barát. Irreálisan sok palacsintát tud sütni, és bármikor fel lehet ugrani hozzá kávézni.
Zsuzsi szép és érzékeny, 44 éves tanárnő. Egyedül neveli négy gyermekét. Kitartásban ő viszi a pálmát… Fiatalon kerültek össze a gyerekek édesapjával, akinek azóta se sikerült felnőni. Zsuzsi folyamatosan fejleszti magát, nagyon sokat foglalkozik a gyerekek és a saját lelki békéjével. Időnként teljesen értetlenül áll az állítólag felnőtt férfiak elképesztően szürreális történeteivel szemben. Hamvaiból mindig újjáéledő, mosolygós Főnix madár.
Pálma nagyvilági, vidám és törődő 45 éves vállalkozó. Egyedül neveli a kislányát. Erőn felül igyekszik kompromisszumot kötni. Hat egyedül töltött év után, elhatározta, kitart az újonnan választott párkapcsolatában. Ő fedezte fel, és dobta be a Nőci-kör kollektív tudatába a „kislány” fogalmát, aki mindnyájunkban ott él és hisztizik az igazáért. Aki miatt nehéz újra kapcsolódni, viszont olykor nagyon is igaza van.
Kata kedves, örök kétkedő, időnként kissé bizonytalan, 40 éves gyógypedagógus. Egyedül neveli a kislányát. Terézanyu tudata van. Három éve került vissza a modernkori párkapcsolatok útvesztőjébe, ahol – már néhányszor – derekasan el is tévedt. Időnként feladja, aztán új erőre kap, ironikus humorral kezeli ezeket a történeteket. Sose csügged sokáig.
Éva decens, nyugodt és figyelmes, 60 éves pszichológus. „A szüleimet eltemettem, a gyerekeim külföldön élnek” – szokta mondani. Ennek ellenére soha nincs egyedül, nagyon aktív életet él, sokat dolgozik.
Nem mondom, hogy a mai magyar társadalom reprezentatív mintája vagyunk, de egy elég nagy szeletét lefedjük…
Szinte már közhelynek számít a gondolat, hogy a mai szétzilált, rohanó világban, ahol a családtagok szerteszét vannak, és a generációk külön élnek egymástól, hogyan lehetne, mégis pótolni azt az ősidők óta fennálló, zsigeri igényt, hogy mi nők együtt lehessünk, beszélgessünk, segítsük egymást, egyesítsük erőinket. Az izoláltan éldegélő, kisgyerekes, egyedülálló anyák dolga nagyon nehéz. Örökké egyedül érzik magukat a percenként felmerülő problémákkal, önbizalmuk alacsony, mérlegelési- és – ebből fakadóan – döntésképtelenség nehezíti a mindennapjaikat. Nem kellene, hogy nők így éljenek. Ez nagyon nem kívánatos létforma. Szerencsére ma már ezer lehetőség van, hogy ne legyünk lakatlan szigetek.
2013 szeptemberében indult a Nőci-kör. Én voltam a közös pont, összehívtam a védőhálóm tagjait, hogy időnként gyerekek nélkül legyünk együtt, beszélgessünk. Kéthetente szombat délelőtt találkoztunk. Összehangoltuk a láthatásokat, így mindenkinek ugyanakkorra esett a szabad hétvégéje. A két és fél órás ülés után is gyakran együtt maradtunk, Gabi konyhájában, mert csak folyt belőlünk a szó, és megváltásra várt a világ. Ez nyilván minden alkalommal meg is történt. Mi legalábbis megváltódtunk. Ha nem is örökre, de a következő alkalomig biztosan. Nagyon sokat adtak ezek az együttlétek. Gondolatokat, ötleteket, lendületet, a következő időszakhoz, munkához, gyerekneveléshez, kapcsolódáshoz. Az egy nagyon fontos és felemelő pillanat, mikor a nő rájön, hogy nincs egyedül, hogy nem csak ő egyedül annyira béna, hogy nem tudja, hogyan kell kezelni egy párkapcsolati problémát, a gyerek agresszív osztálytársát, egy betegséget, vagy elsőre megoldhatatlannak tűnő helyzeteket, mint mondjuk, kaputelefon szerelés, csőtörés, defekt.
Mert a világmegváltás itt kezdődik. A kocka a hétköznapi dolgokban van elvetve. Hogy hogyan állunk helyt, mint gyerekeket egyedül nevelő anyák? Hogy milyen mintát kapnak azok a kisfiúk, kislányok, hogy erős nők, anyák, apák lehessenek. Nem könnyű a kérdés, nagy a felelősség, nyomás időnként, főleg, mikor egy személyben vagyunk kénytelenek anyák és apák is lenni, pedig közben sokat dolgozunk azon, hogy ez ne így legyen. Hogy hogyan tudunk százfelé megfelelni és helytállni munkában, családban, esetleg egy új párkapcsolatban. Hogyan, mivel tudjuk úgy fejleszteni magunkat, rendezni az örökké felmerülő nehézségeket, kétségeket, hogy következetesek legyünk, megadjuk a gyerekeknek a biztonságos kereteket, és még arra is maradjon energiánk, hogy mi magunk töltődni tudjunk mindehhez. Erről, és ilyesmikről szól a Nőci-kör, ami nyitott, a frencsájz bővíthető, de kopirájt van rajta 🙂
