Bizonyára sokatok számára ismerős a szituáció, amikor egy-egy tanulmány életben való alkalmazhatóságát vitatják meg, a tárgyból vizsgára készülők. Különösen aktuális kérdés ez az érettségi környékén, és a vizsgaidőszak kellős közepén. Gondolom kevesen használtátok a Pitgorasz tételt és a periódusos rendszer sincs a hűtőre mágnesezve (ja, nálunk de), valamint a függvénytábla sem kerül elő a vasárnapi ebédnél elemzésre.
De majd most!
Általános vélekedés, hogy elvont tudományok gyakorlati alkalmazása a hétköznapokban, kiváltkép családi életben és gyermeknevelésben teljességgel lehetetlen. Bebizonyítom, hogy ezen állítás HAMIS!
Szóval, háziasszony társaim az Univerzumban!
Krónikus problémára kínálok gyakorlati megoldást!
Tanulmányaim során szerzett nélkülözhetetlen tudásbázisom segítségével be tudom bizonyítani bárkinek, bárhol, bármikor – így a férjemnek és gyermekeimnek is – hogy a szénné égett, ehetetlen kalácsom maga a kulináris élvezet. Nincs más dolgom, mint a feltálalást követő undorból fakadó csendet kihasználva felvázolni a krízispotenciálokat, melyek a sütés folyamán felmerültek. Majd az értetlen csodálkozásra reagálva hibafát alkotni belőlük és a krízispotenciál indikátorait diszjunkciós kapcsolatba helyezni. Ha ezzel megvagyok, akkor már csak a lehetséges prímesemények vizsgálata van hátra, ami pofonegyszerű, mivel mindössze 64 komponensből álló képlet felvázolására van szükség levezetéséhez. Mivel konjunkciós kapcsolat áll fenn a 64 komponensen belül elhelyezkedő események között, így matematikailag passzívvá válhat a szénné égetés folyamata elméleti síkon. Nevezetesen, amikor a sütő túlhevült, de én annak ellenőrzésének mulasztását nem mulasztottam el.
Hát nem csodálatos matematika!
Gyakorlatba helyezve a dolgot, a következő mondatot érdemes beépíteni a családi kifogáskezelési technikák közé:
– Ez a leves/főzelék/sütemény matematikailag konjugáló prímesemények halmazaként került megalkotásra. ÚGYHOGY NE DUMÁLJ, HANEM EGYED!
