Bennem megfogalmazódott vagy száz, amit fel kellett volna anno a fehér, habos (halványzöld volt, gyöngyös gallérral, mert az én koromhoz (26), az én helyzetemhez (a kétéves lányom ordibált a szertartás alatt, hogy APA KOPASZ, jelzem legalább nem a császárról és a meztelenségről szólt az ének, de egyszerűen azóta is bánom, hogy ha már egyszer jelmezt húztam, – egyáltalán minek kell az a jelmez – akkor miért nem lehetett 1000%-osan) – előtte, vagy közvetlen utána, vagy az eltelt húsz év során, és akkor most nem érezném úgy magam, mint a fuldokló, mikor a jószándékú segítők első lépésként bedugaszolják a végső menedék nádszálat a szájában.

Otthon az kell, de hol legyen? Azt a pár évet kihúzzuk anyámnál, anyádnál? Albérlet? Kidobott pénz? Hitel? – tudtad róla, hogy az is közös teher? És egyáltalán lakás legyen? A városban, hogy minden közel legyen, vagy lakótelepen, mert a panel közösséget teremt, és kell hozzá mondjuk egy telek, meg autó, amivel aki már nem bírja odahaza, szabadon járhat meg kelhet? Tényleg autóból egy vagy kettő? Oldsmobil legyen, félteni való drága kincs, vagy gumipadlós, nem gond, ha bele… morzsál a gyerek? Vagy külön egy családi modell, ahol elfér  a gyerekülés (mert a valódi bőrnek nem tesz jót sem a fagylalt, sem a fémváz kihűlt vagy indulatoktól átforrósodott helye).

Szóval lakás. Szobák száma? Konyhába gépek? Mosogatógép? Felesleges fényűzés? Akkor ki teszi majd rendbe a csetrest? Zavarja, ha elöl marad? Törölget, vagy az csak a baktériumok újabb táptalaja? A földre linóleum, kerámialap, vagy márvány? Függöny az ablakra? Nem bírja, mert nem lát ki, csak porfogó… vagy te utálod? Akkor legyen inkább redőny, vagy roletta. Szőnyeg? Gyapjú? Torontáli? Padlószőnyeg? Az étkezőasztal alá is (szerintem ez egyszerűen perverz. Biztos az én gyerekszobám volt túl igénytelen, de nem mernék enni szőnyeg felett, és nem is engedem az utódaimnak se). Persze az sem mindegy. Lesztek-e többen?

Gyereket szeretne? Szeretnél? Hányat? Baj ha egyke? Vagy bőven elég, hisz kell neki a babakocsi babamozi, babaangol… meg anyának is vigyázni kell, hogy alakul az alakja, a karrierje. Ki megy a gyerekkel gyesre? Szoptatsz majd? És hol alszik? Külön szoba, és babaőr? Szülni meg… otthon, kórházban, a mezőn, kapálás közben, majd a berlinerben megy a hátadra a gyerek, a világ meg meg sem döccen? A méhlepénnyel mi legyen? Pfuj, ne is beszéljünk róla, az egész a kórházi személyzet dolga, vagy mese lesz róla, mint életfáról, elássátok, és ültettek rá egy égigérőt, darabokra boncoljátok, és abból készül az orvosság, mi mindenre jó, majd potenciálja, akinek van erre potenciálja.

Ha megszületett, apa lesz a legfőbb segítség, vagy jön a mama? A mama semmiképp, akkor inkább a harmadik világháború, meg másnak is volt már gyereke, megoldod, nem lesz gond, menni fog. Pormacskák, mélyhűtött pizza…

Tényleg, a kaja. Ki főz majd? És mit. Csak biot, csak a piacról, húst minden nap, húst soha, húsleves és kirántott szelet nélkül nem maradhat a vasárnapi asztal, és mikor a harang szól, enni kell, majd utána csendesen pihenni. De ha van aki pihen, ki az, aki mosogat? Hogy az levezetés, legalább nem üli meg a gyomrodat? Sőt, ebéd a mamánál, a tiednél, az övénél? Vagy a mama jön, hogy megszakértse elmostad-e rendesen a poharakat. Ünnepen van-e kötelező (leírni is rossz) menü? Vagy majd kialakul, miért lenne halleves, ha a társaság nagyobbik fele a szagától is szenved, a bejgli csak a rend kedvéért aszalódik a hatalmas tálon, és mindenki valami MÁSról álmodik, x tejbegrízt, z paprikáskrumplit enne, de nem lehet, mert ez az ünnep rendje?

Na és tényleg, az ünnepek! Karácsony, hatalmas fával, mert hadd szóljon, egybehangolt díszszalag minden bútoron, vagy síeltek inkább, és mise a kis kápolnában, esetleg melegebb éghajlat? Hanuka? Műfenyő? Gyökeres? Ha már izzad csak és szenved, hova teszed? Lesz kerted?

Ha igen, milyen? Tujákkal ékes, mert a tuja nem kér enni de se árnyéka, se termése, ill. szemetelni azért szokott, és kiválóan takar a kíváncsi tekintetek elől. Vagy veteményt szeretnél? Angol gyepet?  Nyírni, locsolni száz éven át ki fogja? És ha angol, lesz aki focizik majd rajta?  Vagy el a kezekkel (lábakkal) a kerttől, mindent a szemnek, és nem ültettek málnát, meg ribizlit, mert az olyan parasztos? Hova kerül az anyáknapi büdöske, a csíráztatott és végre növekvőfélben lévő bab? Komposzt lesz? Vagy az pfuj, és a szelektív hulladékgyűjtés is egy baromság?

Hétvégén mit csináltok? Irány a nagy hegy, a meccsre együtt viszitek a gyereket, koncert nélkül nem múlhat el hét, vagy jaj, ha nincs meg a távirányító oda a hétvégi békesség? Kapirgálás a telken, takarítás a házban, a kiskertben? Autómosás? Kinek a jussa? Fizettek érte? A hivatásosnak, a szomszéd egyetemistának, a gyereknek? Persze csak addig, míg ilyesmire fussa.

Na és a kérdés, együtt, mert kell a közös élmény a közös zsákba, vagy apa vitorlázik, anya hegyet mászik, persze csak ha a gyerekek mind felférnek a hátára? Kimenő jár? Kinek? Mennyi? Együtt? Külön? A gyerekre ki vigyáz? Tényleg, és kimenőzik majd a gyerek? Fesztivál, romkocsma, mozi, színház, koncert… Pia? Drogok? Félted? Tudod, hogy van mitől féltened?

A pénzzel mi lesz? Közös kassza? Külön bankszámla? Ki mit fizet? Arányosan? A gyerek kinek az arányait, és főleg hogyan változtatja? Aki többet keres, többet nyom a latban, hogy Balaton legyen, bélszín Budapest módra, nyaralásnak meg Alaszka? Vagy demokrácia van, és amit a többség akar? Lehet egyáltalán bárkinek önálló akarata?

Aztán meg az évek nyomot hagynak. Festeni ki fog? Mestert hívtok? És meddig marad pettyes vajon az ablak?

Nyugdíj, egészségpénztár, biztosítás… Kenyérből teljesőrlésű? A kávé cukorral? Sportolni dőreség, vagy alapvető érdek, fagylaltot a hipermarketből, akószám, vagy havonta egyszer séta közben a maszeknál? Haagen dazs, és végre érzed, hogy éltek?

Mondjam még? Vagy mondd Te! Benned maradtak még kérdések?