Az amerikai lány, aki hazánkban tanul, nem lyukasztott jegyet a metrón. Lehet, hogy nem is volt neki. Bliccelt. Ezzel hibázott, nincs mit vitatni. Aki még soha életében nem bliccelt, soha nem számolta ki diákkorában hány jegy egy unikum, és aki szerint karóba kellene húzni minden bliccelőt, az ne olvasson tovább, de persze ez a történet nem a bliccelésről szól.
Tehát a lány a telefonját nyomkodva haladt a mozgólépcső felé, amikor a nagydarab ellenőr elé állt, elzárva az útját. Nem ütötte meg, annyira és annyiszor ért hozzá, amennyivel meg tudta akadályozni, hogy fellépjen a mozgólépcsőre. Közben kiabált. A lány sokkot kapott, zokogott és mindene remegett. Pár másodpercébe telt, mire egyáltalán megértette, hogy a civil öltözetű ember ellenőr, és azt hitte, megtámadták. Akkor értem oda, amikor a lány már összeomlott, az ellenőr alapangolsággal üvöltözött és várták a rendőrt. Gyorsan tudatosítottam, hogy ez az a pillanat, amikor végleg búcsút mondhatok az edzésnek, amire rohantam. Megkérdeztem a lányt, tudok-e segíteni, és jobban érezné-e magát, ha nem egyedül lenne. Az ellenőr nem értette. Elmagyarázta, hogy a csajnak nincs jegye és azt hiszi, hogy ha bőg, majd elengedik. Azt is elmondta, hogy hiába védem, ezt nem ússza meg büntetés nélkül. Megpróbáltam megértetni vele, hogy engem nem az érdekel, kinek van igaza, és kinek miben, én csak azt hiszem, rossz lehet egy ilyen szituációban egyedül lenni, és ott maradok támogatásnak. Ekkor a válogatott kifejezések sora rám is átszállt. Hallgattam, hogy mi és ráadásul abból mekkora vagyok, hogy csak azért mert nő, igazságtalanul mellé állok, és leszarom, hogy közben ő az, aki a dolgát végzi, a másik pedig egy csaló. Igaza volt abban, hogy tényleg nem számított, mi történik. Egy nőtársam megalázó helyzetbe került és a sisterhood kötelez, akkor is, ha soha az életben láttam a másikat. Már rég nem a konkrét helyzetben voltam. Azt figyeltem, ahogy az agresszió működik. Hogy aki agresszív és üvölt, azt éli meg, hogy jogos a reakciója, és a másik tehet róla, hiszen viselkedésével, tettével kihozta őt a sodrából. És éli, hogy van olyan agresszió, ami elfogadható. Ilyen például a bliccelő nő okozta agresszió. Hogy amikor vélt vagy valós igazunk van, akkor jogunk is van agresszívnek lenni. És akkor pláne, ha hatalmi helyzetben vagyunk, épp csak egy karszalagnyiban. Az ellenőr nem látta magát, nem érzékelte, hogy húsz-harminc ember figyeli lemeredve és nem számított, hogy nem ítéltem meg a helyzetet, az ő személyét a helyzetben, még a viselkedését sem minősítettem. Csupán számára dühítő módon álltam a csaló lány mellett és próbáltam megnyugtatni. Végre megérkeztek a rendőrök. Megköszönték, ha fordítok, az ellenőr pedig magából kikelve üvölteni kezdett, hogy mi közöm ehhez az egészhez, majd ő elmondja, mi történt. Nagy nehezen beletörődött, hogy mindkét fél oldaláról meghallgatják a történteket. Azt hittem, enyhülni fog a feszültség, de ezen a ponton fajultak el igazán az események. A két rendőr próbált higgadt és türelmes maradni és kezelni a helyzetet, de az ellenőr teljes mértékben elvesztette önuralmát, miután érzékelte, hogy empatikusak a lánnyal, aki csak zokogott és azt mondta, soha nem alázták még meg ennyire és nem is érti, miért viselkedtek vele ennyire gorombán. Nem volt kérdés, hiszen már az elején elismerte, hogy nincs jegye és tudja, hogy ez büntetéssel jár, csupán az eljárás módjától kapott sokkot. Arra a kérdésre, hogy az őt ért sérelemmel kapcsolatban van-e a rendőrség felé bármi mondanivalója, azt válaszolta, nagyon jólesne, ha az ellenőr bocsánatot kérne. A rendőrök elmondták, hogy erre nem kötelezhetik a másik felet, de természetesen tolmácsolták a kérést. Támadt ebből még egy nagyobb hőbörgés, mire megpróbáltam megértetni az ellenőrrel, hogy nem vagyunk egyformák, mindenki másképp érzékeny. Én például nagyon érzékeny vagyok és én is megriadok az üvöltözéstől, megértem, mit él át ez a lány. Az ellenőr tökét vakargatva azt mondta: „I don’t do nothing bad with you. I do my work, I controll ticket. You don’t have ticket, you do bad. I don’t want, but I say you pardon, if you want.” Hát suta egy bocsánatkérés volt, de van az a helyzet, amikor kicsivel is beéri az ember lánya. Mivel a lánynak csak egy student card volt a táskájában, az a megoldás született, hogy a rendőrség kölcsönös igazoltatás keretében felvette az ő és az ellenőr adatait és ennek a dokumentumnak az alapján a BKK elkezdheti a büntetés folyamatát. Miközben mi az egyik rendőrrel papíroztunk, az ellenőr válogatott bántásokat vágott a másik rendőr fejéhez, és felhívta a rendőrséget, hogy bejelentse , hogy a rendőr jogtalanul járt el, lökdöste őt és átlépte vele szemben a megengedett határokat. Válogatott szitkokat üvöltözött, és amikor megkérdeztem, hogy jól hallom-e, hogy fenyegeti a rendőrt, gondolkodás nélkül vágta rá, hogy igen, ezt bizony meg fogja még bánni ez a paprikajancsi fakabát…
Ezen a pontot a történet minket érintő része a lánnyal véget ért. Felmentünk a mozgólépcsőn, telefonszámot cseréltünk, megöleltük egymást és megbeszéltük, hogy egy napsütéses napon kávé mellett szerzünk egy szép közös élményt is Budapesten.
