Falak omlanak le bennem, a romokból kúszónövény burjánzik és kapaszkodik mindenbe, ami körülvesz: a ropimorzsákba, a babzsákba, a gitár hangjaiba. Mintha a saját nappalimban ülnék, csak itt jobb, mert nem egyedül küzdök benne az összekuszálódott gondolataimmal. Itt egy nagy, közös, színes gubanc van, amiben elfér az én összegabalyodott világom is; együtt bogozzuk ki az egészet, és szövünk belőle erős, mindannyiunkat megtartó hálót.
