Jelenics-Nagy Andrea: Talán

Ma reggel is ötkor csörgött az óra. Már előtte fent voltam, mert egy percig úgy éreztem félálmomban, mintha a kedvesem ölelne, és próbáltam tisztázni, hogy hová tűnt az ágyamból, amikor kinyújtottam a kezem és kerestem.

Pityi Anna: Potpuri

Szemezek a cserépkályhával… Már egy órája térdelek előtte, reménytelen küzdelmet folytatva az elemekkel. A nedves fa és a tűz kioltja egymást. Küzdök. Nézem, ahogy az utolsó csepp begyújtó folyadékkal átitatott akácfáról elillan a láng, enyhe perzselést hagyva maga után.

Maria Gomori: Első szerelmem története

Kővé dermedt. Ment lefelé a gimi lépcsőjén, vékony, magas, göndör, szőke haj. Nem tudta levenni róla a szemét, mozdulni sem tudott, miközben az motoszkált a fejében, nehogy észrevegye valaki, hogy így bámulja ezt a fiút.

Gőgh Ágnes: Csak egy mondat

Valahogy ma forgalom sem volt, az egyébként zajos úton. Amikor átment a zebrán, lassítania sem kellett. Mintha minden akadály elgördült volna az útjából.Jól van, már nincs messze. Mindjárt ott van, és akkor vége.

Ágh Edit: Új recepttel próbálkozom

Majd holnap. Majd jövő héten. Majd a fiaim ballagása után. Majd ha leérettségiztek. Sikerült a felvételi! Akkor most! De jövőre már mindenképp…

Jepure Mariann: A cseresznyefa

Meleg nyári este volt, tücskök és békák bújtak elő rejtekhelyükből és szolgáltattak zenét mindenkinek, aki odakint tartózkodott. A kedvenc helyünkön vártam rá, a hatalmas cseresznyefa alatt. Megígérte, hogy jön, ahogy minden évben ezen a napon.

Kirs Mónika: Az első szerelem

Fordítva kezdem a történetet; hogy is van ez a szerelem-ügylet anyaként? Az én anyukám tök jó fejként viselkedett, minden hódításnak együtt örült velem. Örült, ha új fiút néztem ki magamnak. Örült az első csók-történetemnek.

Ancsianyu: Hány életem van?

Műszaki konferencián, csinosan, visszafogott eleganciával lépkedek egyik lábamról a másikra. Nem szoktam meg a magassarkú viselését, de néha muszáj. Állok vagy 40 férfi mögött, akik éppen a frissen terített svédasztalt rohamozzák meg.

Japánbirs: Én mindig talpra esem…

„Mit szeretnél 40.szülinapodra?” –kérdezte a lányom, a legnagyobb az ajtófélfának dőlve, arcán a „úgykellnekedöregszel” vigyor ült. A laptop az ölemben, kezem a billentyűzeten, az agyam éppen nem itt járt. Az elsőszülöttömre néztem és visszatértem a jelenbe.