Projektek

Az utolsó csepp, amikor a mandulaműtétemre jelentkezek be a kartonozóban és a hölgy megkérdezi, hogy hol dolgozom. „Főállású anya vagyok” – felelem, mire ő hangosabban: „De hol dolgozik?” Én újra, még hangosabban -„főállású anya vagyok”. A hölgy azonban nem adja fel – „nincs munkahelye, nem dolgozik?”„Munkahelyem? Ja, nem, az nincs” – hebegem szemlesütve.

Úgy 20 év körüli lehettem, főiskolás és kedvenc tanáromnak egy kérdésére ellentmondást nem tűrően kijelentettem, hogy én pontosan tudom, milyen lesz az életem: férjhez megyek, lesz két gyerekem, tanítani fogok, minden rendben lesz. Emlékszem a válasz hallatán tanárom arcára, különösen a szemére. Dühített.

Anyának lenni szívás. Elég sok esetben. Ó, emlékszem még én arra a csajra, akit a gyerekvállalás gondolatára bizony kilelt a hideg, és úgy gondolta, hogy majd. Egyszer, talán.

„Akkor tudjuk meg, hogy angyallal találkoztunk, amikor már elment.”

Háromgyermekes anya vagyok. Fiaim 9, 7 és 2 évesek. Hogyan változtatott meg az anyaság? Erre a kérdésre nagyon egyszerű válaszolni.

Ne haragudjanak, hogy férfi létemre billentyűzetet ragadok, de mikor hallottam a páromtól pályázatukról és olvastam a meghosszabbított határidőt, úgy éreztem írnom kell, mert ebben a témában olyan keveset hallani a férfiakról, pedig az ő életüket is alaposan megváltoztatja a gyerekvállalás.