Szívja az Isteni, friss levegőt,
Hajnalosan kel, tengernyi a gondja
Pajtában köszönti a kelő nap őt.
A nőci, ha negyven, menyecskének hívják
S vállán a család gondja, baja
Párja, a férfi, sok határon túl van,
S így nem csak a nyak, de a fej is ő maga.
A nőci, ha negyven, megfeji a marhát,
Moslékot cipel, baromfit nevel,
S telente, mikor a disznót levágják
Körfogata megnő néhány centivel.
A nőci, ha negyven, gyereke is van már,
Hogyha korán kezdte, már kamaszodó,
Kire figyelni, s meg-meg régulázni,
Néha kéz is kell, nem elég csak a szó.
A nőcinek, ha negyven,van bizonyos múltja
S jövője is lesz, nem túl biztató
Mert tudja, kitörni a mókuskerékből
Az ő korában csak illúzió…
A nőci, ha negyven, viseli a sorsát
Aggódik sokat gyerekeiért
Lehet, a tükör nem legjobb barátja,
Elmúlt éveket gyakran felidéz…Hagyományos-kenyérdagasztás