Kislányként én is sok mindenről álmodtam amikor elképzeltem, hogy mi leszek, ha nagy leszek. A farsangokon mindig királylánynak öltöztem, ahogy a lányok többsége teszi talán még ma is. Az volt a tervem, hogy felnőve királynőként élek, és ha megtaláltam a megfelelő férfit, akkor királyné leszek majd az ő oldalán… A sors mégis úgy hozta, hogy a napi megélhetés megalkuvásra késztetett az álmok rovására. Jelenleg a keresetem kiegészítéseként Hamupipőke módjára mások láthatatlan munkáját végzem mellékállásban.
Láthatatlan ez a munka? Az bizony. Amennyiben minden rendben van és flottul ragyog, akkor láthatatlan marad a munkám azok számára, akiknek dolgozom, akárcsak otthon a saját háztartásomban. De mi történik akkor ha valami hiba csúszik a gépezetbe, hiszen Hamupipőke is csak ember? Erről szól a történetem.
A házimunkának soha nincs vége, azt hiszem ezzel minden nőtársam egyetért. De mit tegyen az ember lánya akkor, ha hetente néhány órában kell mindazt elvégeznie, amit otthon folyamatosan végez, időzít, tologat, halogat? Akkor bizony tervezni kell. Néha kihagyni ezt-azt, főleg ha valami extra megbízás ad a munkaadó aznapra. Így tettem én is.
Nagyüzemi ágyneműcserét hajtottam végre azon a napon. Tegye fel a kezét, akinek ez a kedvenc munkája? Becsülettel bevallom, én magam is a lányomra bízom ezt otthon, ha csak tehetem. Itt nem tehettem, így Holle anyóként ráztam a párnákat, paplanokat. Minden másra kevesebb idő maradt, ezért arra gondoltam, hogy a kevésbé szem előtt lévő helyeken ezúttal kihagyom a portörlést.
A következő héten minden ment a megszokott módon, semmi extra megbízatást nem kaptam, tehát megragadtam a tollseprűt és a rongyot, hogy nekiálljak az előző héten kimaradt polcoknak.
A nappaliba érve a tévés szekrényt törölgetve az egyik polcon egy szép szívecskére lettem figyelmes, amit gondos kezek a porba rajzoltak – gondolom nekem. Célzás gyanánt.
Először arra gondoltam, hogy otthagyom és kiegészítem valamivel, mondjuk átszúrom egy nyíllal, vagy hasonló. Nagyon igazságtalannak éreztem a gesztust. Hiszen nem feledékenységből vagy hanyagságból maradt ki az polc! Pontosan tudtam, hogy nincs letörölve és a főnököm is tudhatta volna, hogy az előző hét ágyneműcseréje okán nem lehetett annyi időm, mint máskor. A sok ragyogó felület nem tűnik fel senkinek de egy picit poros polc igen?
Aztán az első mérgemet kifújva, szépen letöröltem a polcot, mert végül is ez a munkám, ha mégoly igazságtalan is az élet.
Azóta sem adtam fel az álmomat, hogy lehet még saját királyságom. Természetesen megfelelő királlyal az oldalamon, aki ezekben a percekben is keres engem, az üvegcipellőmmel a kezében… De azt már most biztosan tudom, hogy ha valaha is úgy alakul az életem hogy segítséget vehetek igénybe a háztartásomban, soha nem rajzolom majd senki szívét a porba.
Ha véletlenül egy poros felületet látok, felcsippentem uszályos ruhámat, meghajtom fenséges derekamat és letörlöm én magam. Számos termeimben jártamban-keltemben meglátva Őt – aki segít nekem – nem rovom meg a hanyagságáért, csak rámosolygok majd cinkosan, mert tudom a titkát: minden lány, nő és asszony, aki háztartási munkát végez, maga is egy álruhás királylány.
