Harmadik alkalommal ültem a pszichológusnál. Egészen eddig egy izgalmas beszélgető shownak fogtam fel, én mesélek magamról és a kapcsolatomról, ő bólogat, néha kérdez valamit, letelik az ötven perc és kifizetem a tizenegyezer forintot. Most viszont padlót fogtam egy kérdésétől. „Ebben a kapcsolatban hol van Ön?” Életem elmúlt tíz éve igazán gondtalan volt. Luxus körülmények között élhettem a párommal, a legőrültebb bulikban volt részem, étteremből intéztük a vacsorát és minden héten rendelhettem volna magamnak egy birkenstock papucsot.
Teljesen átlagos családból származom: alkoholista apa, idegroncs anya, két fivér. Néha úgy érzem, a mostani életem kárpótol a korábbi nélkülözésekért. A pasim teljeskörű támogatásával élvezhetem a felhőtlen gyermekkort, huszonévesen. „Ebben a kapcsolatban hol van Ön?” Szerény volt és visszahúzódó, ellenben cefetül tehetséges a szakmájában. Soha nem hitte el ezt magáról. Támogattam, hogy olyan pályát találjon, amit imád és amit nem az apja erőltet rá. Mindig úgy éreztem, hogy egy nő évtizedekig képes összeszorított foggal bármilyen alantas és a képességeinek közel sem megfelelő munkát végezni. Talán az utódok túlélése érdekében. Egy férfinak viszont hivatás kell. Támogattam az összes hobbiját, mit hobbiját, szenvedélyét. Ha valamit csinált, azt képtelen volt félgőzzel végezni. Egyszerre imádtam és gyűlöltem emiatt. Kreáltam egy tökéletes társat magamból, aki mindent támogat, tolerál és mosolyogva hozza meg a saját áldozatait a közös jövő érdekében. Nem szabtam határokat, mert attól féltem, ha változok, elhagy. Neki így volt kényelmes. Én pedig megszoktam ezt a helyzetet, feloldódtam benne. De nem erről szól a női státusz? Ha megnézzük a vaginát és a péniszt, nem a pénisz alkalmazkodik. A vagina az, ami puha, rugalmas matériájával felveszi bármelyik pénisz formáját és képes befogadni azt. A pénisznek nincs szüksége arra, hogy kisebb vagy vékonyabb legyen. Nincs szüksége arra, hogy toleráns legyen, igazi barbár módon létezhet, a vagina meg olykor-olykor megsínyli, de képes gyorsan regenerálódni.
„Ebben a kapcsolatban hol van Ön?” Hol? Hol? Hát épp egy óriási kanapén ülök a luxuslakásban és gyönyörködök az új birkenstock papucsomban. Egyedül tervezgetem a közös jövőnket. Feladtam álmaim munkáját, visszautasítottam egy brüsszeli állásajánlatot, az évekig kuporgatott pénzemet feláldoztam a féktelen szórakozás oltárán és elengedtem a tengerparti álomesküvő gondolatát. Gyereket szeretnék. Neki viszont nem kell. Szülni kell, szülni, na de ha nincs kinek? Ha elfogytak az apa-anyagok? Ha öt éve közli ezt velem, biztosan más döntéseket hozok. De öt évvel ezelőtt még más ember volt. Változunk és elváltozunk egymás mellett. Talán csak azért akarok anyává válni, mert a karrierem nem úgy alakult, ahogy azt fiatal felnőttként megálmodtam. Ez a nők kiskapuja: ha béna vagy a szakmádban, nem tudsz kiteljesedni, anyaként még lehetsz sztár. Akár az instagramon is. Minden egy szépen megkreált valóság. Vagy lehet csak a facebookról kívántam meg? Látni a kortársaimat, ahogyan anyává válnak, a legjobb reklám. Ömlenek a kisbabafotók én meg azt érzem, hogy kimaradok a legizgalmasabb kalandból. Néhány évvel ezelőtt még az izgatott, hogy bírom ki az afterpartit délig. Most már az a prioritás számomra, hogy hazaérjek este a Columbo-ra. Egy nyugalmas, hétköznapi családi életre vágyom. Elváltozunk.
„Ebben a kapcsolatban hol van Ön?” Mindig úgy élt, ahogy neki jó volt. Nem nekünk. Csak ő és én voltunk. Külön. Már nem az a szerény szemüveges fiú, akit tíz évvel ezelőtt megismertem. Akivel megegyezett az értékrendünk és akivel a család fontosságát mindennél előbbre tartottuk. Ez nem baj. Csak már más. Sikeres és elismert lett, rajongók veszik körül, népszerűvé vált és könnyebben alakít kapcsolatokat. Van önbizalma és végre képes használni a rendkívüli adottságait. Megállja a helyét a világban. Egyszer a világ legjobb apukája lesz.
„Ebben a kapcsolatban hol van Ön?” Már sehol. Felismertem a korlátaimat, a hibáimat, a rossz döntéseimet és önmagam elvesztését. Új életet kezdtem, miután a közös programunk helyett az ezredik bulit választotta. Ugyanúgy vártam rá, mint ahogyan anyám várt apámra. Anyám kitartó volt, türelmes és reménykedett a változásban. Huszonöt évig. Valamikor sajnos nem elég a szerelem. Tényleg determinálják a szüleink a sorsunkat? Könnyen lehet. Beültem a kocsiba, lementem anyuhoz és megterveztük az új életemet. Neki ebben már egyébként is van tapasztalata. Kivettem egy garzont és két hét alatt beköltöztem. Lett egy biciklim, lett egy kis megtakarításom és nemsokára lesz egy saját mosógépem is. Talán még családom is lesz. Megpróbálok végre jó döntéseket hozni és megtanulok kicsit önzőnek lenni. Harmincegy évesen nem érek rá siratni a múltamat, inkább ünnepelem a jövőm. Felnőttem. Randizni fogok megint. Nem. Inkább írok egy könyvet a birkenstock papucsokról. Vagy először lehet csak egy novellát.
