Schaffer Erzsébettől olvastam és hallgattam is kocsiban ülve hangos könyvben a fohászait. Fohász, csak így egyszerűen. A gyermekei születésekor mormolta őket. Minden év elején eszembe jut. Az első fohászom ugyan augusztusban hangzott el, térden állva, hangosan kiabálva. Hiába fohászkodtam akkor, nem foghattam egyszer sem a kisfiam a karomban. Az ultrahangon még láttam ficánkol, mozog keze, lába, és apró gyöngyökként éreztem a combomnál az ujjacskáit mielőtt elaltattak. De lehet, ezt már csak álmodtam, mert olyan hirtelen lettem tudattalan, hogy ne érezzem mindannak a fájdalmát amin végigmentem. Majd jött a következő fohász, az már csak magamban, és diadalittasan, mikor végre a karomban tarthattam a lányom. És pár évre rá a második fohászom is egy gyönyörű kislányért szólt.
Anyuka vagyok, két lány anyukája.
Sokszor eljátszottam a gondolattal, vajon milyenek lesznek majd. Kire hasonlítanak külsejükben és kinek a természetét öröklik a családból.
Kingám, az a szolgálunk és védünk típus lett, mint az Apukája. Emmám pedig azzal a humorral éli az életét, ami azt gondolom az Én jellemvonásom. Aztán néha azt is érzem Kinga olyan, már most 16 évesen, amilyenné Én értem 44 évesen. Emma pedig olyan, amilyen Én voltam. Mindkét lányom olyan magabiztosnak tűnik a kívülállók szemében. Csak Én tudom a kétségeiket. Látom a tehetségüket, Kingánál elég korán megmutatkozott a művészi véna. Elfogultság nélkül próbáltam terelgetni. Talán ha mellettem is lett volna egy amolyan, helyes irányban terelgető, előbb érem meg annak a jó érzését, hogy valamit Én is tudok jól csinálni. Miután Emmámnál csak mostanra érett meg, miben is van tehetsége, mi az amiben jó, és nem csak annak a felismerése, hogy miben nem, mert arra kevésbé lehet építeni a jövőt, (Méltatlankodott is, hogy Kinga örökölte Tőlem a rajzolás tehetségét, és Ő azzal nem sokra megy, hogy külsőre hasonlít Rám. Persze ezt is azzal a humorral, amivel éli az életét.) szóval ez a felismerés, néha harcokkal jár. És olyankor nem érdekel, hogy kiskamasz, vagy lusta, és inkább a tévét nézné, vagy cimborázna, jön a szigorú anya és…
,,- Na figyelj Rám! Lesz, hogy utálni fogsz. Lesz, hogy bőgni, mert nem akarod. De hidd el, Te pont olyan tehetségesen táncolsz, ahogy a Kinga rajzol, vagy fényképez. Nem fogom hagyni, hogy ne vedd komolyan. Elképzelhető, hogy ez lesz a jövőd, de ha mégsem, egy gyönyörű, szép mozgású Nő lesz belőled. „
Ilyenek a lányaim, és milyen vagyok Én?
Születésük napja, mindig olyan mérföldkő az Én életemben. Ha máskor nem is, az év elejei torták kitalálásakor végig gondolom, milyenekké is értek 11 és 16 éves korukra.
Január 13-a egy torta, február 10-e a második. Rögtön így év elején. Tortába megalkotni a lányok jellemét, a legnagyobb és legszebb kihívások egyike. Ráhangolódni a saját lányaimra még megtervezem, még elkészítem és egészen addig, még elő ne nem állok vele a neves napon.
