Egy nyírségi kis faluban élek az ország halmozottan hátrányos helyzetű térségében, ahol az itt élők többsége aluliskolázott, munkanélküli, megélhetési gondokkal küzdő emberek, családok, nők. Ebben a közegben nőttem fel gyerekként, és ebben a közegben élek ma is.
Nem szerettem ezt a közeget. Mindig azt kerestem, hogyan tudnék elmenekülni abból az élethelyzetből, amit ez az elmaradott periférialét nyújt. Nem volt családi mintám a kitörésre. Nem szocializálódtam arra, hogy másként is lehetne élni. Mindig igazodtam a falu elvárásaihoz, jó kislányként, jó anyaként, jó munkaerőként tettem a dolgomat, éltem a falusi élet egyszerűségét. Néha lázadtam ellene: elmenekültem, de visszakanyarodtam, depresszióba estem, majd kigyógyultam, tanultam, diplomákat szereztem, de hiába. Egy irányítható, mindenkinek megfelelni akaró nő voltam. Egészen 44 éves koromig. Ez volt az újjászületésem időpontja.
Újjászülettem, mert rákényszerített az élet. Nem azt írom le, hogy miként, mert inkább az az izgalmas, ami ezután jött.
Ebben a fájdalmas, teljesen padlóra került időszakban elém került az önismeret lehetősége. Itt, a kis falumban, ahol akkor már lett internet is, elkezdtem autodidakta módon megismerni és megszeretni önmagamat: online tréningek, „jutyúbos” előadások hallgatásával, tematikus blogok követésével.
Olyan önfelfedezéseim voltak, amelyek szinte repítettek előre. A fájdalmas problémákat okozó történésekért elkezdtem hálás lenni. Ha az nem történik, akkor nem születek újjá életem második felének kezdetén.
Megtaláltam önmagamat, és ezzel együtt megtaláltam azt az irányt, amiben életem végéig tevékenykedni akarok. Megmutatni az embereknek, és elsősorban a nőknek, hogy mennyire könnyen, lazán és boldogan is lehet élni az életet.
A szabadidőmben kezdtem el járni azt az utat, amit végre én jelöltem ki a magam számára. Megtanultam autodidaktán blogolni, és elkezdtem megmutatni mindenkinek, hogy milyen módon és milyen lépésekkel lehet megszeretni önmagamat, növelni az önértékelésemet, önbecsülésemet, hogyan tudok magabiztossá válni, hogyan formálhatom át a szemléletmódodat, hogyan korrigálhatom a belső tudatalatti programomat olyanná, hogy az az örömérzetemet támogassa.
Mert ez a lényeg! „Mindig, minden körülmények között…” – Alekosz.
Mindig a jó érzéseidet kövesd, és úgy járd az utadat!
Egyre erősödött bennem a nőknek való példamutatás. 2013-ban kiléptem a falumból és béreltem egy lakást Debrecenben. Egész életemben vágytam a városi nyüzsire, a másabb gondolkodású emberek közegére, új és modern impulzusokra. Mivel magabiztossá és erőssé váltam elindultam, hogy kialakítsam magamnak az elvárás mentes saját életformámat.
Szabadidőmben képeztem magam, klubokat és közösségeket hoztam létre egy olyan városban, amit egyáltalán nem ismertem. Majd eljött az idő, amikor teljesen a nők felé fordultam.
- Tavaly kitaláltam és megalkottam a NŐAKADÉMIÁT, melynek szlogenje, MERT NŐNEK LENNI A LEGJOBB!
- Elindítottam a NŐKLUB programot, ahol nők segítik a nőket.
- Alapító tagja és elnöke lettem a Debreceni Coach Clubnak
- Weboldalt kreáltam, amit leginkább a nőkhöz szóló tartalommal töltök fel
- Létrehoztam egy facebook közösséget NŐNEK LENNI A LEGJOBB néven.
Mindezt azért tettem, hogy megmutassam, hogy tényleg a legjobb Nőként élni! Megmutassam, hogy akárhol élhetsz, a legeldugottabb faluban is, akárhány éves lehetsz, közel 50-hez is elkezdhetsz egy új életet, ha mered vállalni azt, aki valóban vagy. Eldöntöttem, hogy ezt akarom csinálni úgy, hogy ez legyen a hivatásom, az életfeladatom, amit teljesítek minden percben, a nap 24 óráján keresztül.
A különlegesség most következik.
El kellett távolodnom a falumtól ahhoz, hogy újra felfedezzem az értékeit. Egy erős belső késztetést érzek, hogy mindazt, amit ezalatt az öt év alatt megtapasztaltam, azt nem a városban élők nők felé kell, hogy közvetítsem. Sokkal inkább szüksége van ezekre az információkra a hátrányos helyzetű térségekben élő nőknek. Akik számára a hétköznapi élet merő kilátástalanság. Akik negyven évesen szinte eltemetik magukat, mert a hitrendszerük szerint nekik ez a sors jutott. Álmaikat, vágyaikat meg sem merik fogalmazni önmaguk számára. Akik értéktelennek, kiszolgáltatottnak érzik, hiszik magukat és eszerint is élnek.
Pedig van más alternatíva is. Ráadásul nem is olyan bonyolult, csak meg kell mutatni nekik, hogy el merjék hinni magukról, hogy ők is képesek rá. Én vállaltam ezt a megmutató szerepet.
Egy hónapja felmondtam a debreceni bérelt lakást, és visszaköltöztem a falumba. Szabadidőmben NŐKLUB-ot indítok azoknak a vidéki falvakban élő nőknek, akik megtették az első lépést, mert látják a mintát. Bennem. Egy egyszerű, vidéki nőben. Ha nekem sikerült, akkor nekik is tud. Segítem, biztatom, és támogatom őket önmaguk megismerésében és vállalásában.
Mert hiszem, hogy NŐNEK LENNI E LEGJOBB!
