Korábbi évek pályművei

2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 2019

Kaluzsa Mónika: Levél

Mindennél jobban szerettem volna egy gyönyörűséges és összefoglaló írást adni nektek az én történetemről: hogyan lettem, vagyok az idő rabszolgája, miként élem meg a saját kimenőimről alkotott kép folyamatos változását. Amikor is, ép a legmegfelelőbb időben, kaptam egy levelet. Írásomban ezt osztanám meg veletek. Lássátok, vegyétek, osztozzatok benne velem. Kedves Mónika! Úgy érzem, hogy most… Bővebben »

Balogh Anita: Negyvennyolc óra

Rendben. Akkor minden második hétvége a tied. Péntek estétől, vasárnap estig. Danival verset kell tanulni, kicsit hosszú, Aranytól a Családi kör. A fogszabályzót ne hagyjátok itthon, hajlamos elfelejteni. Marcinak nyelvtan, Sárinak olvasás, Sebi orrát porszívózzátok, a feneke is piros, vettem rá krémet. A rongyit ne felejtsd itthon, és persze a Röfit se. Nem bírja a… Bővebben »

Szabó Ágnes: Kimenő és bejövő

A repülőtér teraszán álltunk ketten. Az óriási szerkezet gyerektenyérnyi méretűnek tűnt innen fentről, a meredek lépcsőn már lépkedtek az utasok a gép bejárata felé, a csomagokat a személyzet tagjai futószalagra dobálták fel. Volt közöttük néhány piros, az egyik biztosan a lányunké. Még ki tudtam venni távoli alakját a többiek között, aztán eltűnt ő is a… Bővebben »

Glázer Ildikó: Anya kimenőt lop, avagy a tűzpiros lakkcipő esete

Anya, hol van a zoknim? Anya, vettél hegyezőt? Anya, adj pénzt, holnap kell fizetni az osztályképet! Anya, anya, ANYAAA. Ez lennék (nem lennék, vagyok) én. Anya, aki mindent tud, megold, megtalál, elsimít, kibeszél, megbeszél, átbeszél, rábeszél, lebeszél, kipakol, bepakol, leszervez, megszervez, beszerez, elhoz, elvisz, elküld, megír, megfőz. Otthon, munkahelyen, iskolában, a szerelővel, szomszéddal, boltossal, ellenőrrel,… Bővebben »

Kádár-Papp Nóri: Életemben először látszom

Avagy a Gyerünk, anyukám! története Sokszor gondolok arra, hogy nincs szerencsés természetem. Soha nem hittem magamban, rettentő hévvel tudtam nekiugrani dolgoknak, hogy aztán félkészen ottfelejtsem őket az életem egy-egy pontján. Tisztelet a kivételnek! Sokáig úgy éreztem, semmihez sincs tehetségem. A sportolók között okos voltam, az elit gimnáziumban meg ügyes. Irigységgel vegyes csodálattal figyeltem azokat, akik… Bővebben »

Hornyák Éva: Elmenni és visszatérni

Egy nyírségi kis faluban élek az ország halmozottan hátrányos helyzetű térségében, ahol az itt élők többsége aluliskolázott, munkanélküli, megélhetési gondokkal küzdő emberek, családok, nők. Ebben a közegben nőttem fel gyerekként, és ebben a közegben élek ma is. Nem szerettem ezt a közeget. Mindig azt kerestem, hogyan tudnék elmenekülni abból az élethelyzetből, amit ez az elmaradott… Bővebben »

Kunsági Raffer Gabriella: Feltöltődve szeretem magamat, avagy miként inspirál az irigység

Négy éve, mióta egyedül nevelem a lányaim, minden rám szakadt, ami egy család életében elképzelhető, főként egy vidéken élő 1000 négyzetméteres telekkel, családi házban élő családéban. Volt időszak, hogy a megfeszülésig akartam a majd Én megmutatom, nekem ez egyedül is megy történetet. És csináltam. Dolgoztam, ha nem a munkahelyemen, akkor idehaza a házban és a… Bővebben »

Hegedűs Zsuzsa: Kell a nőnek kimenő?

Zsuzsa vagyok. 45 éves. 4 gyermekes dolgozó nőci. Függő. Gyógyíthatatlan. Olyan nekem a terepfutás, mint madárnak az ég, halnak a víz. Tetézem a függőséget az ultrázással. Minden 42 km feletti táv ultra. Kell a nőnek kimenő? Nem kérdés! Kell, szükséges töltekezni, erőt gyűjteni, megújulni, alámerülni valami másban, hogy aztán újra felbukkanva beálljon a jól ismert… Bővebben »

Kis Virág: Lóláb

Látlak, hallak Titeket: „Nekem két gyermekem van, nekem három. Vagy négy. Nekem csak egy, de beteg. Vagy egyedül nevelem, az apja meghalt, elhagyott, sosem volt. Nehéz. A háztartás, a munka, a rángatás egyik helyről a másikra, a logisztika. Vacsora, mosás, takarítás és a jó, szép feleség szerep.” Ahogy belül szólnak ezek a helytálló és fájó… Bővebben »

Dr. Borbély Éva: Ha kedd…

Amikor közel húsz év után nem búcsúztam el a lányoktól, azt hittem belehalok. De még csak nem is sírtam. Valami fura üresség volt bennem. Valaki mondogatta belül, hogy velük soha többé, de nem igazán jutott el ez akkor a tudatomig. Mással kellett foglalkoznom. Harminc év házasság után el kellett költöznöm  otthonról, el a városból is.… Bővebben »