Hát már megint itt vannak, pofátlanul tolakodnak be az ablakon az új nap első fényei… Még nem nyitom ki a szemem, élvezettel hallgatom a mellettem még alvók szuszogását. Az egyik a hasamhoz gömbölyödött, a másik a hátamba furakodott. Most bezzeg alszanak. Éjszaka vajon miért nem tudnak így aludni?
– Az a fiú ott téged bámul! – állította határozottan Tami, szokásos sétánk alatt a nagy szünetben. – Melyik? – ámuldoztam, s szégyenlősen sandítottam a megadott irányba.
… avagy életem színdarabja több felvonásban Első felvonás Reggel 6:30, a telefon kegyetlenül zenél. Még félig az álom mezsgyéjén járok, de már nyitva van a szemem, és bármennyire is szeretnék visszamenekülni az álomba, amit később sehogy sem tudok visszaidézni, muszáj felkelni.
Ma reggel is ötkor csörgött az óra. Már előtte fent voltam, mert egy percig úgy éreztem félálmomban, mintha a kedvesem ölelne, és próbáltam tisztázni, hogy hová tűnt az ágyamból, amikor kinyújtottam a kezem és kerestem.
Szemezek a cserépkályhával… Már egy órája térdelek előtte, reménytelen küzdelmet folytatva az elemekkel. A nedves fa és a tűz kioltja egymást. Küzdök. Nézem, ahogy az utolsó csepp begyújtó folyadékkal átitatott akácfáról elillan a láng, enyhe perzselést hagyva maga után.
Kővé dermedt. Ment lefelé a gimi lépcsőjén, vékony, magas, göndör, szőke haj. Nem tudta levenni róla a szemét, mozdulni sem tudott, miközben az motoszkált a fejében, nehogy észrevegye valaki, hogy így bámulja ezt a fiút.
Valahogy ma forgalom sem volt, az egyébként zajos úton. Amikor átment a zebrán, lassítania sem kellett. Mintha minden akadály elgördült volna az útjából.Jól van, már nincs messze. Mindjárt ott van, és akkor vége.
Szívesen gondolok vissza a fiatalságomra. Régi emlékek élnek bennem. Életem első nagy szerelme a párom volt. Rába parti kis faluban gyerekeskedtem.
Majd holnap. Majd jövő héten. Majd a fiaim ballagása után. Majd ha leérettségiztek. Sikerült a felvételi! Akkor most! De jövőre már mindenképp…
Meleg nyári este volt, tücskök és békák bújtak elő rejtekhelyükből és szolgáltattak zenét mindenkinek, aki odakint tartózkodott. A kedvenc helyünkön vártam rá, a hatalmas cseresznyefa alatt. Megígérte, hogy jön, ahogy minden évben ezen a napon.
